2009. április 1.

Leenane hídja

Amikor még eszembe sem jutott, hogy valaha majd itt fogok élni, láttam egy ír filmet, The Field (A legelő) címmel. Az egyik legismertebb ír filmek közé tartozik, két kedvencem is játszik benne, a néhai Richard Harris és az egyáltalán nem néhai John Hurt. Utóbbi - állítólag -, a hozzánk közeli Roundwood falucska egyik kocsmájának rendszeres látogatója volt, mert - jó pár ír és angol hírességhez hasonlóan - családjával Wicklow megyében élt, míg el nem vált, s el nem költözött Angliába. Aprócska érdekesség még, hogy a filmben szerepel Malachy McCourt, aki Frank McCourt, a nagy sikerű Angyal a lépcsőn írójának testvére. Ő szintén írt a gyermekkorukról egy könyvet, A Monk Swimming címmel. (A könyv fura címe onnan ered, hogy Malachy gyermekkorában félreértette az "Üdvözlégy Mária" egyik sorát, mely angolul így szól: "amongst women"...

Ha valaki nem ismeri a filmet, nézze meg, ha teheti, mert sokat elárul az írek földhöz való viszonyához. A filmben a keményfejű, kevés szavú ír paraszt mindent megtesz azért, hogy az általa évtizedeken át bérelt legelőt megvegye, s ezért keresztül gázol mindenen és mindenkin, ha kell.

Amikor kijöttem V.-hez látogatóba, nagyon örültem, hogy első országjáró túránkon elvetődtünk Leenane-ba is, mert hallottam, hogy a filmet a falucska közelében, illetve a faluban forgatták. Sőt, különös örömmel töltött el, filmbolondot, hogy megálltunk annál a vízesésnél, ahol a film egyik fontos jelenete zajlik. Az már csak hab volt a tortán, hogy ott bámészkodtamban a vízből felvetődő lazacot láttam... A vízesés mellett ugyanis van egy kis csatornácska, amin át a vonuló lazacok fel tudnak úszni az ívóhelyükre.

(Yorkshire Mick fotója)

S akkor ott van még, ugye, a The Beauty Queen of Leenane című darab, amit már említettem korábban, s melynek nagy rajongója vagyok.

Leenane kis légypiszok az térképeken, a maga 14 lakosával nem kifejezetten világváros. "Connemara Kapuja", mondják. Csodaszép helyen fekszik, mindjárt ott van a Killary Harbour, mely Írország egyetlen fjordja kitüntető címmel dicsekedhet. Pár száz méterre a falutól a kikötőből hajótúra indul, megmutatják a fjordot: végighajóznak a teljes hosszán, a fedélzetről megbámulhatjuk a lazacnevelő telepeket, a dombokon lévő régi burgonyaültetvények nyomait, az ún. lazy bed-eket. Így hívják a Nagy Éhínség idején elhagyott ültetvények után maradt ágyásokat.

A Leenane-i Kultúrális Központ (mert az is van ám) épületében található a Gyapjú és Birka Múzeum. Egyetlen terem mindössze, de nagyon érdekes. Ha szezon idején látogatunk oda, még a fonalsodrást is bemutatják, megtanítják nekünk. Kedvencem a múzeum kiállítási tárgyai közül egy poszter, amely a különféle birkafajtákat ismerteti, képekkel, rövid leírásokkal. Van köztük egy birka, amelynek mintha kutyafeje lenne, ritka ronda jószág. Az ismertetés utolsó sorában oda is van írva: Népszerűtlen a tenyésztők között.

Egy ismerősöm, aki túrákat vezet Írországban, elmesélte, hogy milyen kedvesek voltak hozzájuk a múzeumban. Amikor a busznyi magyar elözönlötte a múzeumot, és szokatlanul nagy érdeklődést mutatott a kiállított tárgyak iránt, a múzeumban idegenvezetőként dolgozó ír kislány úgy gondolta, érdemes egy kis plusszal meghálálni a figyelmet. Kivitte a magyarokat az épület mögé, rázni kezdett egy vödör eledelt, mire a közeli dombról leözönlöttek a birkák, s rohantak a kaja felé. Csattogtak a fényképezőgépek!

Leenane-ból indul (Louisburgh felé) az ország szerintem legszebb autóútja. Az R335-ös. (Amikor áradoztam róla egy utazási irodának, egy az egyben átvették a mondataimat a brosúrájuk számára :-)) A falut elhagyva hegyek között, folyóvölgyet követve kanyarog. Nagyon szép a táj, akár süt a nap, akár esik az eső, sűrítve kapjuk mindazt, amit az ír táj csak nyújtani tud. A hegyoldalra felkapaszkodott birkák pöttyeit, a hanga liláját, a hegyek közé szorult felhők komor szürkeségét, a hegytetőn átbukó, egyre lejjebb ereszkedő felhőket, a keskeny utacska kanyargását... Ó, valaki fogjon le, mielőtt elragadtatom magam.

Ennek az útnak a mentén található az ország leghíresebb (módfelett drága) pihenőhelye, a Delphi hegyi szálló, és kalandtúraközpont, és fürdő, vagy minek nevezzem. Lehet itt hegyet mászni, horgászni, lovagolni, túrázni, vagy csak henyélni óraszám az épület medencéje mellett (természetes az épületen belül, mert az ír időjárás nem mindig teszi lehetővé a szabadtéri lubickolást).

Na, de amiért meg akartam Leenane-t említeni, az a hét híre. Leenane-nak ismét van hídja! 2007 nyarán egy szokatlanul heves esőzés után a falut kettészelő kis folyócskaa úgy döntött, megmutatja, mire képes, és elsodorta a 150 éves kőhidat, amin még mi is jöttünk-mentünk annakidején. A faluban megállt az élet, a szó szoros értelmében. A falun át haladt ugyanis a szintén népszerű nyaralóhelyet, az északabbra lévő Westport-ot Connemara másik szép városával, a délen lévő Clifden-nel összekötő kétszámjegyű út. Ha valaki autóval akart egyikből eljutni a másikba, óriásit kellett kerülnie. Egy hétig az emberek sem tudtak átmenni a falu egyik feléből a másikba, végül kaptak egy ideiglenes hidat, amin éppen csak elfért egy autó. De ez nem tette jobbá a dolgokat, mert a turisták és turistabuszok többet nem álltak meg a faluban: a parkolóhelyeket ugyanis munkagépek foglalták el, vagy a munkások autói, akik a híd helyreállításán dolgoztak (jó ráérősen). Márpedig a turista elkényeztetett jószág, parkolóhelyet akar, és sártól mentes utat a cipője alá :-) Meg is csappant a múzeum, a falu és a környék látogatottsága.

A híd helyreállítását nem kapkodták el, hiszen csak a héten került átadásra. Hiába, az "ej, ráérünk arra még" típusú hozzállás jellemző az írekre (is).


Az elmosott híd romjai

Az új híd (Keith Heneghan fotója)

Most már azonban helyreállt a rend, semmi sem tarthatja vissza a turistát attól, hogy meglátogassa az országnak ezt a nagyon szép szegletét, és hogy igyon egyet a falu kocsmájában az ír színészek egészségére.

3 megjegyzés:

zebrina írta...

Szívemnek kedves vidékről írtál. Sajnos, bármennyire is igyekeztünk tavaly májusban, hogy odaérjünk az indulási időre, a fjordon nem tudtunk végighajókázni további érdeklődők hiányában. 3 emberrel nem indították a hajót. :(

kisrumpf írta...

Ó, de kár! Mikor ott voltunk, viharos-esős nap volt, bent szorongtunk a hajó kabinjában, s magnóról ment a szöveg, amit hol értettünk-hol nem, a motorzúgás miatt. De így is élmény volt. Profin szervezett.

De hát mondtam én, hogy jönnöd kell még :-). Kislista: fjord, bog....

zebrina írta...

Eléggé el is szontyolodtunk. Ráadásul milyen szép idő volt! Igen, a kislista eléggé duzzad, pedig az új dolgok nincsenek is még rajta, csak a régiek, ahova vissza KELL menni. Mint például ez a hajókázás is, bővítve Leenane-nel, amiből csak a vízesést láttuk az út mellől. A filmet nemrég vetítették itthon valamelyik adón, a harmadától én is láttam... :)