2008. november 14.

Kedves Emese és Laci!

Tegnap este fél órát töltöttem azzal, hogy egy gyermekkönyv első oldalát bámultam, alaposan szemügyre véve minden kis részletet. Öröm, ámulat, sírhatnék szorongatott, változva percről-percre. A fene sem gondolta volna, hogy kicsi rajzolt lények ekkora hatással lesznek rám. Botond ajánlotta nekem, mert tudta, hogy imádom a Findusz-sorozatot. A könyv címe "Hová tűnt a testvérem?", a zseniális Sven Nordqvist alkotása, akit korábban a Finduszokból ismertem. Kiváncsi lennék, mihez kezdenek az aprónépek egy ilyen részletgazdag mesekönyvvel. A szöveg biztosan nem kicsiknek szól.

Nagyon jó kis könyv. Az uram hozta szerda este, további könyvek (azokra még nem volt idő), két palack pálinka és egyéb finomságok kíséretében. Továbbá kaptam egy cup-os mérőedényt (köszönöm!), ami könnyen kezelhetőnek tűnik (értsd, az olyan botcsinálta cukrász is tudja használni, mint amilyen én vagyok). Most már semmi sem tarthat vissza attól, hogy amerikai szakácskönyvből süssek.

Aztán tegnap délelőtt én elmentem fogászhoz, az uram pedig elkompozott Wales felé. Mint este kiderült, valami Isten háta mögötti faluban alszanak Birmingham után, ő és a kollégái, valami céglátogatásról van szó egy másik faluban, és péntek éjjel majd jön majd haza. Megint két nap egyedül...

Hajnalban elég vad rémálmaim voltak, de hát ki az, aki örömmel megy fogászhoz? Kissé gyomorszorongva mentem fel az emeletre, a Hungary Dental-hoz. A recepciós nőt már magyarul rohantam le, ügyelve, hogy metszőfogam hiánya ne keltsen benne riadalmat. Kiderült, hogy ír az Istenadta. Egy Medical Center része a fogászat. Kedves, fiatal fogorvosnő fogadott, s onnantól már selypíthettem magyarul. Kivillantottam neki a fogamat (a hiányát), s némi kaparászás, bökdösés után kiderült, hogy nem kell kihúzni (phű), kapok rá koronát. Röntgent is készült róla, mialatt kiderült, hogy a régi tömést cserélni kell. Hm. De ne féljek, nem fog fájni, hiszen korábban gyökérkezelt volt, teljesen érzéketlen fog. Ellenben érdemes Bp-re utaznom a korona elkészítéséhez, mert az ottani fogtechnikus olcsóbb. Kaptam kezelési tervet (értsd: árajánlatot), ami fél évig érvényes. Mivel Karácsonyig munka van, nem engedhetek meg 1 hét kiesést, ezért majd januárban utazom. Nagyon-nagy megkönnyebbüléssel jöttem el. Eddig csupa jót olvastam róluk, így legyen nekik egy kis ingyenreklám: az 1890 987 601 telefonszámom elérhetőek. Ha nem vennék fel, lehet üzenetet hagyni, visszahívják a pácienst. Kisebb kezeléseket itt Dublinba is elvégeznek, az ír áraknál olcsóbban, komolyabbakért Bp-re kell utazni. Készpénzt fogadnak csak el, az épülettel szemben van automata!

Alig tettem ki a lábam a rendelőből, hogy kedvenc boltomban, a Kitchen Complement-ben költekezzek, amikor a kávézóból hívtak. Múlt héten csináltam kis mintakekszeket, beleütve az egyik belvárosi étterem nevét, s alighanem elnyerte a tetszésüket, mert 200-at rendeltek belőle. A kávé-tea mellé adják. Ez az első nagy sikere a feliratos sütijeimnek. Kávézón keresztül, nem a saját nevem alatt, sebaj, mégis eredmény. Hurrá! A rendelést mára kellett volna megcsinálni, mondtam, no way, nem tudom elkészíteni. Majd keddre. Úgy is jó. Kihúztam magam, mert az étterem szakácsa Richard Corrigan, jónevű ír chef, most szombaton dedikálja az új könyvét az egyik Grafton street-i könyvesboltban. Régebben néztem egy főzős műsorát, de haverkodós stílusa nem fogott meg.

A mostanában felkapott Rachel Allen-t sem kedvelem, nem látok benne semmi különöset, hiába sztárolják. A múltkor egy német szakácsot mutatott be, aki a kürtőskalácshoz hasonló süteményt készít (ezért néztük meg a műsort). A férfi rábízta a nőre, hogy kapirgálja ki a vaníliarúdból a recepthez szükséges apró, fekete magvakat. Ahogy a nő megfogta a kést, s kezdte belebökni a vaníliarúdba, a szakács közölte vele, hogy így csak háziasszonyok esnek neki a rúdnak, tessék, így kell csinálni. A hölgy a helyére lett téve, motyogott is utána valamit, hogy hm, mijazhogy háziasszony. De valóban úgy vezet műsort, úgy viselkedik, mint egy csicsergős háziasszony, s nem mutat fel semmi újat, egyszerűen nincs miért nézni.

***
A DART-on hazafelé jövet (még láttam az uram kompját elhúzni a túlsó part felé) megbámulhattam a plakátot a vagon falán, mely arról értesít, hogy itt az ősz, hullanak a levelek, néha megcsúszhat a vonat kereke a síneken, ezért előfordulhat, hogy lassabban mennek a vonatok, hosszabb lesz az út. A dombok már mindenhol sötét aranybarnák, de azért még láttam szép virágokat hazafelé a kertes házak között: fukszia, itt-ott egy-egy kései rózsa, sőt, egy díszpipacsot is láttam. A díszciklámenek mindenhol vadul virágoznak, élénk színük igen elüt a többi növény kissé megfakult színeitől.

A DART-megállóban érdekes dologra figyeltem fel: a a bray-i állomást díszítő falfestményeket lecserélik, mozaikképekre. Még egy blog is készül a munkáról: http://www.mural-to-mosaic.blogspot.com/ Két képet készítettek eddig el. Szépek lesznek!

Hétvégén az All Blacks játszik az írek ellen. Feltűnt néhány cikk az egyik napilapban, mely az új-zélandiak játékának technikáját szedi ízekre. Nem mintha értenék a rögbihez, de lehet, hogy ezt az összecsapást én is megnézem. Holnap csokikészítő bemutató, aztán szusszanásnyi szünet, mert vasárnap bizony, sütiket kell sütnöm.

Nincsenek megjegyzések: