"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ahogy minden évben, megint kimentünk a német katonai temetőbe Remembrance Day-en. Nagyon szép volt a vidék a sok színes falevéllel, egészen érdekes volt, hogy a völgy túloldalán mintha egybefolyt volna az erdő, egy kékes ködös bevonattal, míg ahol mi autóztunk, ott el lehetett különíteni a színeket. Borongós nap volt, folyamatosan fenyegetett az eső. Meglepődtünk, mert a temető kicsike útszéli parkolója el volt barikádozva pár terelő kúppal. Jó, akkor álljunk meg a közeli Reconciliation Centre parkolójában. Nagy meglepetésünkre egy rendőr lépett ki a központ bejáratánál lévő kis házikóból, s megállított bennünket. Hová mennénk? V. magyarázta, hogy a temetőbe mentünk volna be, de oda ugye, nem lehet beállni, hát akkor ide, ha szabad... A Reconciliation Centre-nek van kávézója, szabadon lehet látogatni, s bent van tágas parkoló is. Nem lehet, mondta a rendőr, mert hivatalos rendezvény van, itt a nagykövet, menjünk máshová. Lehetett is a kapun túl látni még rendőrt, fekete, hivatalosnak t...

Elmúlt Halloween, de azért még látni tököket a házak ajtajai előtt, itt-ott kissé megroggyanva már. De leginkább a tömb kukájában búslakodtak szétlottyadt tökfejek, megereszkedett szemgödrükkel a kuka falát bámulva. Nekem pedig tökleves volt az eszemben és pumpkin pie, közeledik a Hálaadásnap, már kerülgettem is a konzerv tökhúst a boltban, de aztán eszembe jutott, hogy a kutya nem vette meg tavaly a pie-t, amit csináltam.  Meglepően langos az idő, eltekintve egyetlen reggeltől, amikor 4 fokra ébredtünk. Tegnap délután 16 fok volt, de erős széllel. A meginterjúvolt kertész mondta is a rádióban, hogy némelyik növénye újra virágozni kezdett a kertben, mert a sok eső és a langyos időjárás megbolondította a virágokat.S ő nem lenne meglepve, ha a nárciszok már decemberben kibújnának a földből. A szél ma is erősen fúj ugyan, de a postaláda ellenőrzésnél én is éreztem, mennyire langyos ez a szél. Az egyik növényem, amit még Willie-től kaptam ajándékba, egész nyáron száradozott, a virágai ...

Szó szerint. V. édesanyja, V. Emese elhunyt szeptember 28-án. Szabadságunk utolsó előtti napján, éppen a gyönyörű Mont St. Michel-től vettünk búcsút, amikor reggel jött a telefonhívás. Szürke nap volt, akkor már több napja kísért minket az eső, csak délutánra állt el. Úgyhogy nem igazán lehet felhőtlen (és erősen megkésett) összefoglalót írni a szabadságról (nem is fogok már, azt hiszem), mert voltak remek napok, s voltak borzalmas napok. Az élmények egybemosódtak az aggodalommal (mi vár ránk Budapesten?), a szépségek keveredtek a félelemmel, a baráti találkozókat élvezve az embert hirtelen gyomron csapta valami lelkifurdalás, szabad-e, lehet-e mosolyogni, amikor valahol, valaki szenved? Lehet jókat röhögni egy sör felett, amikor... Igen ellentétes érzések voltak ezek. De amit lehetett, élveztünk, a szépségeknek örültünk, akikkel lehetett, talákoztunk, s amit meg lehetett volna oldani, azt megpróbáltuk megoldani.  A kórházban leginkább emberségből van hiány. Hazudnék, ha azt mondan...

  http://www.finneganmenton.ie/lands-at-kilternan-country-market-enniskerry-road-dublin-18