"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A hőség, és a locsolás hiánya ellenére is csodaszépek az egykori szomszédunk, Kamilla és a férje által ültetett virágágyások a telepre bevezető út fái alatt. Díszfüvek, apró virágok, ismeretlen, magasba nyúló szálas zöldek hirdetik a kezük munkáját. Liliom és kardvirág is akad, főleg az út legelső, hosszabban elnyúló ágyásában: nagy, rózsaszín virágok sötétrózsaszínnel csíkozva.  Nagyanyám kis virágoskertjében is mindig volt kardvirág, amit szigorúan csak a temetőbe vitt, első férje sírjára. Mindig oda. Rémlik, hogy valamelyik barátnője ritka látogatásakor, amikor rum aromával ízesített, színezett kontyalávaló is került a kávé és a süti mellé, talán a herendi vázába is belerakhatott egy szál kardvirágot, de jobbára a temetőbe kerültek (vajon mit szólt ehhez nagyapám, a második férj? Érdekelte a dolog?)  Nagyanyám eltört karját is egy kardvirágnak köszönhette: előredőlt, s teljes súlyával a talajba próbált nyomni egy elöregedett karót, ami a kardvirágot volt hivatva feltámaszta...

"Major heat" a neve a japán mini évszaknak, ami most július 27-ig tart. S haha, mintha csak ide is érvényes lenne, mert már fenyegetőznek az időjárás változásával, 27-re mondják az esőt. Az évszak leírása szerint ez az időszak az, amikor a sörkertek és hasonló intézmények megtelnek a hőségtől pihegő emberekkel. Itt is!  A héten megérkezett Németországból egy ír whiskey, ami itt már ritkaságnak számít, s úgy tűnik, nem gyártják már. Egy Japánban élő blogger írt róla, s whiskey-kedvelőként felcsillant a szemem a fotó láttán, mert láttam, hogy egy közeli lepárlóból származik s remekül egyesíti a két sziget iránti rajongásomat: a whiskey ugyan amerikai bourbon-os hordóban érik, de a végső ízét japán tölgyfahordókban kapja. Hogy erre ne ugorjak, lehetetlenség. A srác segített levadászni egy palackot, mert itt a szigeten nem volt már sehol sem (csak mini palackként), s megkeresésemre, hogy gyártanak-e majd még, a lepárló sajnos nem válaszolt.  Így kerültem egy német borkereskedés o...

Tegnap a kocsiban - kivételesen bekapcsolva a klímát -, hallgattam a rádióban a szakértőt, aki elmagyarázta, hogyan kell aludni a hőségben. Már kiadták a sárga, és a narancs riasztást, egészen a hét végéig. Lehet, hogy nem lesz eső pénteken, ahogy reméltem?  A részletesen elmagyarázott metódus után még azt is hozzátette, hogy kinyitott ablaknál kell aludni éjjel, s igen, ez azt jelenti, hogy bejön a zaj, használjunk füldugót. Befelé mosolyogtam, mert az gondoltam, hogy ez minden, csak nem hőség, ne pánikoljunk már amiatt, hogy este is 17-19 fok van. Jó, akadt az országban olyan rész, ahol 30 fokot mértek, s 25 fok felett már én is összeborzolom a szemöldököm, de nálunk csak 23 fok volt. S bár már régen volt, de emlékszem, hogyan főttünk az első autós hazaút során a klímátlan, még fóliátlan ablakú Focisban, áldassék az emléke. S klíma ide vagy oda, szeptember még meleg hónapnak számít Magyarországon, így invesztáltam két könnyű lenruhába, olyanba, amiből nem lóg ki a fenekem, ha leh...

A csendes időszak továbbra is tart a piacon. A sütik, a kenyér továbbra is fogynak, inkább mézes emberből marad, de érezhetően lanyhul a forgalom, miután lemegy a nyitáshoz sorban állók sora. Ellenben többen kávéznak,mindenki nagyon élvezi, hogy kiülhetnek az újabban rendszeresen kisütő napra, vagy a fa alá, s lehet csevegni a végre nem papírpohárban felszolgált kávé mellett. Öröm volt nézni a kis vázákban rózsákkal díszített asztalokat, s most már újra rendes teáskannát adtam a teához, tálcán, mellette kis edényben tej. Inkább mosogatok többet, fertőtlenítem a kezem, de hadd menjen minden úgy, ahogy régen.  A Delta variáns miatt már ezer fölé ugrott a betegszám az elmúlt napokban, de, s ez egy nagy DE, a kórházban ápoltak száma (még) alacsony: 91 ember, intenzíven 22. Jobbára fiatal, 40 év alattiak betegednek meg. A kormány, s NPHET továbbra sem hozza nyilvánosságra az elhunytak számát, a meghekkelt számgépes rendszerre hivatkozva (vagy azzal takarózva?), de úgy tűnik, a megbetege...