"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagy öröm, megkönnyebbülés, és volt, ahol könnyes hála fogadta a nyitás hírét, amikor csütörtök este bejelentette a miniszterelnök az elkövetkező hetek, hónapok nyitási tervét. Örvendezzünk! Egyik hírben még jövő hétre ígérték az 50+ évesek oltásának regisztrációját, másik hírben "hamarosan"-ra változott az időpont, így egyelőre nem regisztrálhatunk. Bár az orvosi rendelőből már jött számomra egy sms, mondván, ha valamelyik veszélyeztetett csoportba tartozom, vagy a felsorolt betegségek valamelyike kínoz, akkor jelentkezzek be náluk. Szerencsére nem esem egyik ilyen csoportba sem, de jó volna már, ha lenne oltási időpontunk. Júniusra várjuk egyébként, mármint magát az oltást. Sajnos, választási lehetőség nincs, eszi, nem eszi, nem kap mást, az ötven felettieknek Astra Zeneca lesz, vagy Johnson and Johnson.  Mi Pfizert szeretnénk.  Sajnos, a megbetegedések száma továbbra is fel-le hullámzik, nem sikerül őket lenyomni 300 alá, de legalább a súlyos megbetegedések, kórházban ápo...

Örvendezés van, mert pár nappal ezelőtt sikerült december óta a legalacsonyabb betegszámot produkálni, hurrá. Óvatos optimizmus. Amitől féltek, hogy majd Húsvét után megugrik a betegszám, nem következett be.  A nyitást megünnepelendő, hétfőn korán keltünk, s elmentünk autózni a hegyekbe. Elvileg a megyén belül bármekkora távolságra mehetünk már, ha megyehatárt is átlépnénk, akkor 20 km a határ a lakóhelyünktől.  Az elmúlt évben párszor eszembe jutott az az éjszakai, a szigorú lezárást megelőző órákban elkövetett száguldásunk tavaly tavasszal. Akkor még Lolával. V. ötlete volt, hogy mielőtt teljesen betiltják a kimozdulást, menjünk el autózni, tegyünk egy kört a kocsival még éjfél előtt, amikor is életbe lép a tilalom. Sötét volt már, s olyan ismeretlennek tűnt az éjszakai táj,  V. az én ízlésemnek túl gyorsan vezetett, főleg Laragh után, azon a remek, keskeny, erdőkkel szegélyezett dimbes-dombos úton, ami később Rathdrum-nál elkanyarodik az N11-es felé. Csak villanásnyi e...

Lányod, lóval.  A kis imp. A temetésed napján még pelenkás, első szavait próbálgató kis imp már ekkora nagylány.

Hurrá, vége az első, hosszú, munkás hétnek! A hét első 3 napján még rendes kislányként róttam a köreimet a kora reggeli, harmatos füvön, miközben egy krimit hallgattam a madárcsicser helyett. Mosolyogtam, mert éppen az első napi sétára jutott a krimiből az a rész, amely azt taglalja, hogy a középkorú, kövérkés rendőrtiszt mekkora lendülettel lát neki a testedzésnek, minden hétfőn, hogy aztán szerdára kifusson a szuszból, s hanyagolja a mozgást... 9-10 körből meg is van a kívánt távolság, a napi 3-4 km, vagy a 35 perc. Ennyivel már boldog vagyok, s jegyezhetem a fogyogató kilométereket a Camino-n. Még bő 600 van hátra. Egyszer még V. is kijött velem sétálni, beszélgetés közben gyorsabban múlt az idő. Közeledve a mezőhöz, szúrós szemű pillantásunkkal sikerült elhajtani egy ismeretlent, aki úgy érezte, a telep mezeje az ideális hely a kutyaszaratásra. Kocsival érkezett... Már nem először láttuk. Ahogy elnézem, ez a kaka probléma marad, ezért érdemes leszegett fejjel, magunk elé nézve sétá...