"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Félelmetes, milyen gyorsan múlik az idő... A minap még húztam a szám, amikor az iskolakezdés nehézségeiről beszéltek a rádióban, és az egyik kedvenc kiszúrókészítőm már Halloween-i (!) újdonságait ajánlotta. Most már tele a helyi bolt iskolás cuccokkal, színes filctollak, tolltartókészletek néznek az emberre, amint belép a kosarakon túlra...  Munka volt bőven az elmúlt héten, s ma örömmel állapítottam meg, hogy laza hét lesz, mert nincs rendelés, előre lesütöttem a dekorálandó sütiket a kávézónak, éppen szusszanok egyet, mert máris betelt a naptár jövő hétre... Édes panasz ez. Múlt hétvégén olaszautó-találkozón voltunk, amolyan jótékonysági összejövetelen, ahol a belépési díjjal, és a helyszínen összeadott pénzzel támogattuk - ebben az esetben - a cisztás fibrózisos betegek kampányát, hogy egy Orcambi nevű gyógyszer elérhető legyen számukra Észak-Írországban és itt. A találkozót egy északír tag szponzorálta és szervezte. Már előző nap lementünk Cork megyébe, s közel Ca...

Az utóbbi két hét sűrű volt, főleg társasági életet éltünk. Először Magaliéknál, V. volt kollégájánál, akit még a Gyárban töltött időkből ismer. Magali és férje Elio nagy családi/baráti összejövetel keretében mutatta be megújított konyhájukat. Jellemző, hogy olyan régen nem találkoztunk, hogy közben született egy újabb gyermekük, Margot. Az elmúlt 4 hónap alatt új konyhát építettek a régi helyett, kissé megnagyobbítva a házat, s modernizálva a lepukkant, sötét kis lyukat, amit egykor konyhának neveztek. A társaságban családtagok, barátok, régi kollégák (mi) keveredtek, így nem mindenkihez tudtunk odalépni, hogy helló, hogy vagy, hanem odaszorulva az asztal egyik végébe, azzal a két emberrel beszélgettem, akiket ismertem is. Illetve meghallgattam egy séfet, a férj egy barátját, aki elmesélte, milyen sokk volt számára hosszú kihagyás után egy nyüzsgő vendéglő konyháján dolgozni, s hogyan szokott rá újra a dohányzásra, mert - s ezt az én séfkollégáim is mesélték - csak így tudott nye...

Robin, a piac könyvelője és egyik alapító tagunk, kiről nemrég írtam, hogy beteg, meghalt tegnap éjjel. Bár sokat volt kórházban, de nem olyan betegségekkel, ami ezt a durva hírt várhatóvá tette volna. Szombaton tiszteletünk jeléül nem nyitunk ki, nem lesz piac. Helyette a temetésre fog készülni a tagság.

Jó hír: Willie még csütörtökön pacemaker-t kapott, jobban van. A piaci sutyorok szerint mintha a család nem tulajdonítana elég nagy jelentőséget kórházi tartózkodásának, de az örökké visszafogottan nyilatkozó Bernadette szerint "it takes all sorts to make up the world", ne gondoljunk emiatt rosszat, bár az eléggé fura, hogy a felesége még mindig nem járt bent nála.  Valamint 30 eurót csökkent a közös költség. Hurrá. Majd penészlemosóra költöm. Rossz hír: 20 centtel emelkedett a sütéshez használt vaj ára. S az utolsó hetek piacai, különösen ez a mostani, kritikán aluli bevételt produkált. A négy kenyérből (már csak négy...) egy felet adtam el. A rengeteg megmaradt süteményt ma V. vitte be a kollégáinak. Még össze sem adtam a bevételt (hahaha), egyszerűen nem akarom magam búsítani vele.  Ezt mondjuk, ellensúlyozza, hogy V. egy régi kollégája révén kaptam sütimegrendelést a Gyárból, az is valami. S megkeresett egy nemrég ide költözött brazil nő, aki igen - hogy is m...