"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Először csak magamnak akartam ezt leírni... de aztán, ahogy mostanában néztem Amanda, Louis, és az azóta megszületett kis Loic fotóit, arra gondoltam, ide is felrakom, elsősorban Emesének és Lacinak. Kicsit sajgó emlék, de azért közreadom. Így volt ez, egy éve. "Párizs felütéssel kezdett. A meglepően gyors megérkezés után nagyon el voltam telve magammal, hogy meg tudtam venni a vonatjegyet franciául , sőt, az olcsóbb gyűjtőjegyeket ( carnet ) is megkaptam, a béna kiejtésem alapján... Készültem útikönyvvel, titokban gyakorolt, kötelezőnek hitt mondatokkal, izgalommal, mert mégis, Párizs! Párizs! S eltaláltunk a szállásig, hogy az első kanyarnál egy magából drog/ital/ki-tudja-mi segítségével kikelt, a lábára és a járdára egyforma mennyiségben hugyozó fekete úriember látványa fogadjon. Mivel az uram már előre morgott, hogy izé, Párizs, és franciák - alapból utálja őket -, sejtettem, hogy itt végleg elment a kedve az egésztől. Ő már a vonatról visszafordult vol...

A hét sok munkával telt el, s júliusban a munkamennyiség még szaporodik. Két nagy esküvői sütimegrendelésem it lesz, a harmadik még alku tárgya. A piacra többet kell sütnöm, pár tag nyaraéni ment, s szépen felosztottuk egymás között a sütnivalókat. Amióta 50 éves volt a piac - s az ünneplésnek nagy híre ment, és igen jó visszhangja van -, mindent eladok minden hétvégén. Kétszer annyit sütök, mint máskor, s mind elfgogy, hurrá!  Múlt hét elején személyre szabott mézesházat készítettem, egy esküvőre, aztán utána Susan férjének a születésnapi tortája várt rám. Mindezt tetőzte, hogy Yasemin gyakornoki ideje is lejárt, mától elvileg nincs segítségem. Kilég-belég, megoldom, próbálok nem pánikolni, hiszen elkészülnek azok a torták, "csak" túlórázni kell. Susan Elvis-es fekete-fehér tortát rendelt. A kis ezüst csillagokat magánszorgalomból raktam rá, amikor V. mondta, hogy túlságosan temetői hangulatú a torta. Trish-től kaptam egy könyvet, ő esküszik rá: " Min...

Múlt hétfőn megint hanyagoltam a komolyabb sütést, inkább kertészkedtem, házimunkát végeztem, válogattam a fényképeket a hétvégéről. Múlt szombaton ünnepelte a piac az 50. születésnapját, amire sikerült egy igen béna "piruló citromszelet"-et készítenem. KI akartam rukkolni valami szokatlannal, s eszembe jutott, hogy Chili és Vanília a híres citromos szeletét megcsinálta piros változatban is. Málnára emlékeztem, azt passzíroztam a citromlé mellé, sőt, még a nagyon finom (francia tartósított) málnapüréből is raktam bele, amit egyébként bonbonkészítéshez tartogatok. (Mint számos "projektem", az is várat magára.) Miközben egyszerre próbáltam előkészülni a scone-sütéshez, a citromos szelet alsó rétegéhez, s vadul Facebook-oztam egy remek új receptről (khm),  utóbbiba véletlenül fele annyi vajat raktam, mint amennyi kellett volna. Kőkemény lett az alsó réteg. Aztán, amikor a szép, valóban piruló süti kikerült a sütőből, és újra elolvastam a róla szóló részt Chili blogján...

25 éve én is a Hősök terén voltam, az egyetemről busszal mentünk fel. Két egyetemi ember vitte a koszorút, a róluk készült újságkivágást ma is őrzöm, itt, a kihozott régi naplómban. Sajnálatos módon aznapról keveset írtam, csak annyit, hogy megható, felemelő nap volt (nagyon sokat maszekoltam, gyűjtöttem a pénzt a londoni útra, az vette el az időt a részletekre kiterjedő írástól).  Apám ott állhatott a koporsó mellett - azt hiszem, élete egyik legnagyobb megtiszteltetésének tarja ezt azóta is. Este a tévében néztük, hogy hol a Sopron tábla, kivehetők-e az alatta állók arcvonásai. Többek között anyámé. Micsoda év... Június 16. előtt volt Tiananmen, aztán jött augusztus 19, a határáttörés napja... Majd jött szeptember 11., ami akkor még egyszerűen csak szeptember 11. volt és nem "nájnileven" - az volt az a nap, amikor Londonba utaztam. Aztán decemberben jött a román forradalom.... "Maradj, ha bármi történne" - írta apám. Micsoda év volt, történelmi...