"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Múlt hétfőn megint hanyagoltam a komolyabb sütést, inkább kertészkedtem, házimunkát végeztem, válogattam a fényképeket a hétvégéről. Múlt szombaton ünnepelte a piac az 50. születésnapját, amire sikerült egy igen béna "piruló citromszelet"-et készítenem. KI akartam rukkolni valami szokatlannal, s eszembe jutott, hogy Chili és Vanília a híres citromos szeletét megcsinálta piros változatban is. Málnára emlékeztem, azt passzíroztam a citromlé mellé, sőt, még a nagyon finom (francia tartósított) málnapüréből is raktam bele, amit egyébként bonbonkészítéshez tartogatok. (Mint számos "projektem", az is várat magára.) Miközben egyszerre próbáltam előkészülni a scone-sütéshez, a citromos szelet alsó rétegéhez, s vadul Facebook-oztam egy remek új receptről (khm),  utóbbiba véletlenül fele annyi vajat raktam, mint amennyi kellett volna. Kőkemény lett az alsó réteg. Aztán, amikor a szép, valóban piruló süti kikerült a sütőből, és újra elolvastam a róla szóló részt Chili blogján...

25 éve én is a Hősök terén voltam, az egyetemről busszal mentünk fel. Két egyetemi ember vitte a koszorút, a róluk készült újságkivágást ma is őrzöm, itt, a kihozott régi naplómban. Sajnálatos módon aznapról keveset írtam, csak annyit, hogy megható, felemelő nap volt (nagyon sokat maszekoltam, gyűjtöttem a pénzt a londoni útra, az vette el az időt a részletekre kiterjedő írástól).  Apám ott állhatott a koporsó mellett - azt hiszem, élete egyik legnagyobb megtiszteltetésének tarja ezt azóta is. Este a tévében néztük, hogy hol a Sopron tábla, kivehetők-e az alatta állók arcvonásai. Többek között anyámé. Micsoda év... Június 16. előtt volt Tiananmen, aztán jött augusztus 19, a határáttörés napja... Majd jött szeptember 11., ami akkor még egyszerűen csak szeptember 11. volt és nem "nájnileven" - az volt az a nap, amikor Londonba utaztam. Aztán decemberben jött a román forradalom.... "Maradj, ha bármi történne" - írta apám. Micsoda év volt, történelmi...

Még teljesen a recept hatása alatt állok. Pár napja vágtam ki egy hétvégi mellékletből James Martin instant fagylalt receptjét, s nagyon jónak találom. Mindössze egy jó kis robotgép kell hozzá, vagy turmixgép, amelyik elbírja a jeges dolgokat, s nem hal be hangosan köhögve, ha fagyott gyümölccsel találja magát szembe. Hozzávalók: 400 g fagyasztott eper (málnával próbálkoztam) 50 g kristálycukor (a finomabb szemű fajtát javasolnám) 150 g író vagy joghurt (lehet görög, gyümölcsjoghurt, vagy sima joghurt, ha író nincs) kiskanál vanília esszencia (kihagytam) A hozzávalókat belerakom a robotgépbe, vagy turmixgépbe, és simára turmixolom. Ennyi! Finom, krémes, teljesen fagyi állagú masszát kapunk. Egyetlen hátránya, ha ezt annak lehet nevezni, hogy azonnal tálalni kell - mi ketten megettük V.-vel az egész adagot. A málna magjai kicsit zavaróak lehetnek, de a friss íz feledtetett minden fogak közé szorult kellemetlenséget.  Ma eperrel fogom kipróbálni, tegnap fagyasz...

A szabadnapomon természetesen esett. Vagyis inkább szakadt. Még sétálni sem tudtam kimenni, pedig megigértem a műtétje után lábadozó Trish-nek, hogy elsétálok hozzá, és együtt megyünk egy kört. Nem jött össze. Péntek este, a szavazás napján figyelmeztetést adott ki a megyére a magas hivatal, s valóban, olyan felhőszakadás volt, hogy csuda. Éjjel is rázendített párszor, szombat reggelre pedig mindent letépett levelek, ágak, virágok borítottak, és kis párafelhők homályosították el a levegőt - csak a választási műanyag plakátok vakítottak élénk fénnyel a villanyoszlopokon. Az újabb 12 órás műszak után (melyet főleg négy torta elkészítése foglalt le, egyenként 8 kilósak voltak, cukormázzal, egy új gyerekkönyv borítólapjának figuráival) már elég későn mentünk szavazni. Megint meglepett, hogy ceruzával (!) kellett behúznom az ikszet, s az is meglepő volt, hogy a lepedőnyi papírlapokat, összehajtás után a szavazóbiztos egy vonalzóvéggel kényszerítette a helyükre az urnában. Megtettü...