"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Többet nem vállalok, ha egy mód van rá. Lehet, hogy Susan barátnőm gyerekei még megkérnek, de többet, másnak, soha. Több stresszel jár, mint örömmel. S igen, szándékosan ilyen külsejű, mostanában ez a menő, ún. nude cake, szerintem szebb lenne rákent vajkrém, rászórt porcukor nélkül, de a mintaként kapott képen is ilyen volt. Két óra alatt raktam össze. A manager, akire a helyszín volt bízva, egy barátságtalan tahó volt, de szerencsére volt ott egy Jackie nevű högy, aki segített. Például segített elvonszolni az asztalt a terem napos oldaláról, ahová odaállították. A Harbourmaster Bar Dublinban, mint esküvői helyszín, szerintem kerülendő.

Az előbb kimentem a kertbe teregetni, s valamilyen elképesztően finom és nyirkos íze volt a levegőnek: még mindig jön a köd a tenger felől. Sea haar! Már amikor az esküvői virágok begyűjtése után autóztam hazafelé, ma délben, akkor feltűnt, hogy milyen alacsonyan repülnek a felhők a Bray-be vezető lehajtó felett. Aztán, amikor a buszok miatt eltömődött városi útról inkább lekanyarodtam a parti útra, csodaszép látvány tárult elém: a tenger felől húzódott be a köd, alacsonyan, eltűnt Bray Head, eltűnt a promenád végében lévő szállók teteje, mintha november lett volna, csak éppen langymeleg volt a levegő ehhez a ködhöz.  Szép volt nagyon.  S most itt, a kertben is érezni a tengeri levegő nyirkosságát, ízét. A köd nem tud feljönni idáig, de az enyhe szél felhozza az ízt.  Amit azonnal felvált a citrom- és vaníliaillat, amint visszalépek a lakásba. Már sülnek Andreas-ék esküvői tortái. Két 11"-es, két 9"-es és két 7"-es, citrommal csak kicsit ízesített vajas pisk...

Nagy a nyüzsgés a kertben: kékcinkék, széncinkék, erdei pintyek, vörösbegyek és egy feketerigó pár jár be, enni és fészekrevalót gyűjteni. A rigók a szél által halomba gyűjtött, már-már bomlófélben lévő, szálasra szétesett leveleket szedik fel, a cinkék inkább a virágkosaraim külsejét borító puha szalmaréteget tépegetik, s pár perces tépegetés után kövér bajuszravalónyi anyaggal távoznak. Az etetőn is nagy a forgalom. A sirályok is hangoskodnak, a minap kettő vagy negyedórán át kiabált (udvarolt?) egymásnak az egyik ház tetején. Ugyan minden virágzik, a közösségi kiskertben is meglódultak a növények, s napközben szépen süt a nap, azért még hűvös van. Sokat fúj a szél, pedig olyan jó lenne már egy kis meleget érezni a hátamon.    Mint kiderült, a kiskertről Hannah blogot vezet, így ott lehet megnézni a képeket: http://www.headlandscommunitygarden.blogspot.ie/. A rám testált cukkini magok közül még csak egy kelt ki, a paprikákból már többen jelezték, hogy él...

Széklábfaragás van, kérem szépen. Az Üzemben gyártom tucatszám a tortákat, Katie segítségével, mert szerencsére felvette a főnököm, így májustól munkatársként, és nem csak gyakornokként számíthatok rá. Én délelőtt faragom a széklábakat, ő délután. Alkotó munka nemigen folyik, ma ugyan megpróbáltam egy elég semmilyenke torta szélét szépre dekorálni, erre megkaptam, hogy ne csináljam, mert. Csak egy habcsíkot akartam ráhúzni a tetejére, körben, a szélén, hogy a harminc eurójukért legyen anyag a tortán, de nem szabad. Legyen minden "egyszerű". Nem mertem belekezdeni abba, hogy az "egyszerű" és az "odahányok valamit" között van némi különbség, hagytam a fenébe, mert megtanultam, hogy vitatkozni, nemet mondani nem szabad. Végül is, azért fizet, hogy azt csináljam, amit mond. De. A széklábfaragás, és a faragandó széklábak mennyisége, és a "mindent-gyorsan-most" miatt nyafogtam eleget, V.-nek, s mindenkinek, aki botor módon meghallgatott, amíg egy ...