"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagy a nyüzsgés a kertben: kékcinkék, széncinkék, erdei pintyek, vörösbegyek és egy feketerigó pár jár be, enni és fészekrevalót gyűjteni. A rigók a szél által halomba gyűjtött, már-már bomlófélben lévő, szálasra szétesett leveleket szedik fel, a cinkék inkább a virágkosaraim külsejét borító puha szalmaréteget tépegetik, s pár perces tépegetés után kövér bajuszravalónyi anyaggal távoznak. Az etetőn is nagy a forgalom. A sirályok is hangoskodnak, a minap kettő vagy negyedórán át kiabált (udvarolt?) egymásnak az egyik ház tetején. Ugyan minden virágzik, a közösségi kiskertben is meglódultak a növények, s napközben szépen süt a nap, azért még hűvös van. Sokat fúj a szél, pedig olyan jó lenne már egy kis meleget érezni a hátamon.    Mint kiderült, a kiskertről Hannah blogot vezet, így ott lehet megnézni a képeket: http://www.headlandscommunitygarden.blogspot.ie/. A rám testált cukkini magok közül még csak egy kelt ki, a paprikákból már többen jelezték, hogy él...

Széklábfaragás van, kérem szépen. Az Üzemben gyártom tucatszám a tortákat, Katie segítségével, mert szerencsére felvette a főnököm, így májustól munkatársként, és nem csak gyakornokként számíthatok rá. Én délelőtt faragom a széklábakat, ő délután. Alkotó munka nemigen folyik, ma ugyan megpróbáltam egy elég semmilyenke torta szélét szépre dekorálni, erre megkaptam, hogy ne csináljam, mert. Csak egy habcsíkot akartam ráhúzni a tetejére, körben, a szélén, hogy a harminc eurójukért legyen anyag a tortán, de nem szabad. Legyen minden "egyszerű". Nem mertem belekezdeni abba, hogy az "egyszerű" és az "odahányok valamit" között van némi különbség, hagytam a fenébe, mert megtanultam, hogy vitatkozni, nemet mondani nem szabad. Végül is, azért fizet, hogy azt csináljam, amit mond. De. A széklábfaragás, és a faragandó széklábak mennyisége, és a "mindent-gyorsan-most" miatt nyafogtam eleget, V.-nek, s mindenkinek, aki botor módon meghallgatott, amíg egy ...

Ezt a rövidke videót most találtam a neten az Üzemről, elég régi, mert még nem Ray, hanem Jasper volt a séf, és Tim is dolgozott hétközben, s még nem a hallgatók fejét tömte okosságokkal a Trinity egyetemen... A komor tekintetű csészepakoló bizony én volnék. Short and sweet :-) Mármint a film, haha.

Munka volt kérem, de majd' két hete, kedd este az utolsó adag Bob is elkészült, V. segített csomagolni, és szerda reggel vitte a sofőr az Electric Ireland főirodájába. Nagy meló volt, de túl vagyok rajta. Örömmel fogom elkölteni, amit ezért az 1260 sütiért kapok. Majd. Közben megkezdte működését az Üzemben új managerünk, aki pasi, a neve Miceál (Mihól-nak ejtik, de a hivatalos papírjain Michael-kánt szerepel). Nem tudom még, mit gondoljak róla, V.-vel egyidős, férje van (már rendelt is tőlem sütit a férj 40. születésnapjára) és ezelőtt tíz évig volt a L'Gueuleton managere Dublinban, ami egy igen pöpec étterem, különösen az Üzemhez képest. Úgy tűnik, szabad kezet kapott, mert elsőnek eltörölte a kötelező fekete pólót a dolgozók számára (low hanging fruit - morogta V., ami valami olyat tesz, hogy ez nem egy nagy engedmény, de majd fene nagy népszerűségre tesz szert köztünk.) Aztán virágokat vett az Üzemnek, mondván, kell ide egy kis élet. Majd megkérdezte, hogy csinálnék-e m...