"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az év eleje óta enyhének nem nevezhető türelmetlenség gyötör. Mindenhez van kedvem, s semmihez sincs.  Attention span-em, mint egy aranyhalé. Komolyan. Belekapok kötésbe, rendezkedésbe, filmekbe, nem köt le semmi. Fejben blogolok, s mire leülnék a gép elé, valami más foglalkoztat. Örökbecsű mondatok szállnak el a semmibe. S amikor leülök, a bejegyzés túl hosszúra sikerül... végtelen locsifecsi, a felét kihúzom, nagy nulla a semmiről. *** Tovább kísérletezem új dolgokkal. Már amennyire van időm kísérletezni, mert akármennyire is igyekszem, az Üzemben a rutin mellett alig marad idő olyan hívságokra, mint kísérletezés. (Talán ha full time dolgoznék...?) A Vízkeresztkor készített glutén- és tejtermék mentes citromtorta itthon V.-nek ízlett, a bevitt fél torta is ízlett mindenkinek, de amikor már az Üzemben készítettem el ugyanazt, merev elutasításra talált a vevők részéről. Hiába, a benti eszközökkel nem nagyon lehet elég finomra darálni a főtt citromot/narancsot, ami a tortáh...

Azt írja a statisztika, hogy az utolsó bejegyzésem volt a 600., nahát, szép kerek szám, lehet kezdeni egy új "századot". A sütőben szokatlan módon torta sül, mégpedig nekünk, próba-torta, mert ha beválik, besorol a üzembeliek közé. Ray, a séfkolléga kérte, hogy nézzek-próbáljak ki pár új tortát, bővítsük a sort, ő majd a kajákat gondolja át. Amióta a főnökünk fülébe ültettük a bogarat, azóta már kialakult, hogy lesz egy-két újdonság az üzemben, s ezek megalkotásából én is kiveszem a részem. Ray kenyereket akar, havonta újat. (Jujj.) Lesz supper club. Javasoltam a Hónap sajtját, erre az jött ki a szájából az én szerető, képzett séfkollégámnak, hogy Írországban nincs 12 hónapra elegendő különféle sajt. Simán arcom röhögtem, mert mi őszinték vagyunk egymással, nem kell finomkodni, mint a főnökömmel. Mondtam neki, hogy ha a Tesco filléres kiadványa simán meg tud tölteni két oldalt ÍR sajtajánlatokkal, akkor nekünk sem eshet nehezünkre, s a Sheridan's Cheesemonger-en ...

Pedig úgy terveztem, bemásolok ide egy igencsak megható karácsonyi részletet az egyik kedvenc olvasmányomból, de most valahogy se kedvem, se időm gépelni hosszasan... A konyhai akciók is félbemaradtak: a hentestől vett két, jókora, a legnagyobb fazékba is csak némi farigcsálás árán beleférő velőscsontról kiderült, hogy hm, bukéjuk van, így a kukában végezték. S ez eléggé megnyirbálta a főzési kedvemet. A menü is rövid, egy fogás, hagyományosnak nevezhető kaja nincs is, de legalább a kenyér jó lett, a (nekem) újfajta módszerrel készült, egyetlen gond, hogy el is fogyott, tehát az esti kaja mellé krumplit kell főznöm. Beigli helyett panettone lesz, és szaloncukor. Azt hiszem, sikerült egy teljesen lebutított, igen hétköznapi karácsonyt rittyentenem. Feltettem a lakásban pár dekor cuccot, vannak villogó színes fények, és a csokor, amit a piacon vettem, igen szép a kandalló előtt. Ennyi. Az ebédlő (értsd: munkaasztal) még tele a könyvekkel, a sütős cuccokat legalább már eltakarítottam...

Egyre jobban besűrűsödnek a napok, tegnap házépítés, most sem szabadna a gép előtt ülnöm, mert vár sok dekorálni való aprósüti, három ház is befejezésre érett, s tegnap éjjel (!) még beesett egy extra rendelés kissé szétszórt mentoromtól, akinek hiába mondom, hogy időben, legyen szíves... Így még azt is meg kell csinálni. Valamint egy kedves hölgy egy nappal előbbre hozta egy dúsan dekorált torta elviteli dátumát, s ezért azt itthon kell megcsinálnom, nem ér rá az Üzemben. Úgyhogy most leültem blogozni :-) Voltam "nyilatkozni" egy rádióban. Az egyik kis helyi adó gondolta úgy, hogy a piacról csinál egy félórás műsort. Meglepő módon senki nem akart menni azok közül, akik eddig ilyesmire hajlandóak voltak, ezért végül az elnökünk az egyik új tagnak - aki különféle magazinokban árul hirdetési helyet -, és nekem telefonált, hogy nagyon kéri, menjünk el, mert mégis, mekkora lehetőség... Így került Jill és én egyik este Dundrumba, a helyi rádió stúdiójába (South FM). Nagyo...