"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

http://coolanddandy.com/yummy-spots/cake-cafe/ Érdekes, mert egyrészt főnököm mesél az Üzem történetéről, és van sok kép. :-) De hogy nem bírnak valami jobbat kitalálni, mint hogy az Üzem "hidden gem". Minden cikk ezzel indít, kezd lerágott csont lenni. Ez, és a "quirky". Azt is folyton emlegetik az Üzemmel kapcsolatban...

A tegnap estét dokumentumfilm-nézéssel (is) töltöttem, megnéztem egy, az I. világháborúban szolgáló lovakról készült dokumentumfilmet. Írtam már a Londonban nagy sikerrel játszott - azóta is műsoron lévő! - War Horse c. darabról, ugyanezt a témát dolgozza fel, rendkívül megrendítő. (Nem is mernék rá elmenni, mert többen figyelmeztettek, hogy tócsát fogok magam köré bőgni, inkább olvassam el a könyvet, amiből az előadás, és később a Spielberg által jó alaposan megcukrozott film készült.) Nem volt könnyen emészthető műsor. Mivel V. nincs itthon, nem akartam egyedül kiautózni a "németemhez" Glencree-be, majd elmegyünk jövő héten. Inkább, mint tavaly, elmentem a közeli anglikán templomba, első világháborús kiállítást nézni. Régi újságok, levelek, plakátok alkották a kiállítást, valamint, mint minden évben, most is kirakták a Bray-ből és környékéről elszármazott, a háborúban elesett 168 katona adatlapját. Köztük találtam az alábbit, amit muszáj elküldenem kedves új-zélan...

A piac remekül ment ma, főleg azért, mert váratlanul betoppant egy régen látott Londis-os kollégám, Margaret a férjével. Annak idején ő vezetett be a szendvicskészítés rejtelmeibe. Nagy visítozást csaptunk, meghívtam őket teára, s két vevő között sikerült elmesélnie, hogy hogyan ünnepelték közös ex-kollégánk, Fiona 50. születésnapját Lanzarote-n. Annyira örültem nekik, nem változott, illetve igen: az arca rózsaszínebb, mint legutóbb, mint mesélte, az állása végre biztos (egy biztosítónál volt helyettesítője valakinek, aki aztán nem jött vissza dolgozni, s most övé az állás, juhé!) Ráadásul az Üzemhez közel dolgozik, igérte, benéz. S jöjjünk össze Susan, Fiona én meg ő, feltétlenül, még Karácsony előtt... De jó is lenne! Aztán magányos ebéd Minánál, a világ dolgainak futó megtárgyalása, majd bevásárlás, ami során a bolt előterében megvettem a karácsonyi lapokat a megye rákbetegeit támogató önkéntesektől (igen, készülök már az ünnepekre). Odabent, fizetésnél megdöbbenve vettem észre...

Egy Redmond-ban élő barátunk kislánya (és csoportja) iskolai feladatként azt kapta, hogy gyűjtsön képeslapokat a világ minél több országából. Nem verseny, de arra szeretném kérni olvasóimat, akik távoli országban élnek (az USA-tól :-)), hogy ha van kedvük megörvendeztetni a kislányt, s hajlandóak küldeni neki egy helyi lapot (lehetőleg valami nevezetesség fényképével), kérem, jelezzék nekem, s elküldöm Zoe címét. Köszönet mindenkinek, aki erre hajlandó. Mi már postáztunk egy lapot, lassan ballagó tehenekkel teli ékes ír tájjal.