"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma este V. későn ért haza, így a bolt előtt randiztunk, ahol megvettem a hideg vacsorához a kenyeret. Feltűnően nagyszámú fiatal jött-ment az off-licence környékén, erősnek tűnőre feltuningozott apró autók motorjai bömböltek, zajlott az élet. Nem csoda, ünnepelnek, ma osztották ki az érettségik (Leaving Cert.) eredményeit. Egész nap interjúvolták a fiatalokat kedvenc rádióadómon, jókora volt a felhajtás körülöttük. A legérdekesebb beszólás egy remek eredménnyel végzett fiatalembertől származott, aki a riporter faggatására elárulta, hogy lehet, hogy mérnöknek tanul majd, de az is lehet, hogy az orvosira megy. "S miért akarsz orvos lenni?" - kérdezte a riporter, aki várta a szabványválaszt, helyette a srác ennyit felelt csak": Hát... buliból." Ahhh... Kiderült még, hogy az ország legjobb tanulmányi eredményével dicsekvő srác pedig sandyford-i, vagyis előző lakóhelyünkről való. Egy bray-i srácot is megszólaltattak, főleg azt tudakolták tőle, hol fog ma mulatni... Mert ...

Tegnap megküzdöttem velük, meg bizony. Hat órán át ment a sütő... 12 narancs, 750 g vaj, 24 tojás, több mint egy liter napraforgó olaj, kilónyi sütőporos lisztek, fűszerek, mandula... már összeadni sincs türelmem, mi minden kellett hozzájuk, de kisütöttem a 4 tortát. Két narancsos, két répatorta. A kiló sárgarépát félóra alatt reszeltem le, szép apróra, az nagyon segített, hogy közben tévét néztem, s időnként kiengedhettem görcsbe álló ujjaimat. A pepecs munka ma jön, a fő izgalom pedig csütörtökön, amikor a szállóban össze kell raknom őket. A munka felgyorsítása végett megkockáztatom, és két-két szintet egymásra rakok itthon, ki fogják bírni az autózást. Ha sikerül jó képeket készítenem a helyszínen, majd felrakom őket. Most már csak egy kis fűrészt kellene találnom itthon, amivel a szinteket egymáson kitámasztó kis fapálcikákat méretre tudom vágni... *** A Goldenblogról még nincs hírem, drukkolok a kedvenceimnek, ellenben a fődíjat felajánló Fagus szállodától már megjött az első aján...

Manka kedvesen figyelmeztetett, hogy bekerültem a Goldenblog Helyi.érték kategóriájában az 50-es listára . Nahát. Nem tudom, ki jelölt, szólni nem szólt senki... Köszönöm szépen. Sosem vettem részt ilyen (semmilyen) versenyen, babaszépségversenyen sem indítottak soha, valószínűleg az örökké lefelé görbülő szám miatt. Ja, de, bocsánat, tanulmányi versenyen indultam (indítottak), természetvédelmi versenyen, két másik osztálytársammal, nyertünk, egy velemi nyaralás lett a vége, az jó volt. Örömmel fedeztem fel egy-két ismerőst, akiket én is olvasok, illetve olyanokat, akiket eddig csak futólag láttam. De nem kezdek új blogokba, a meglévőket is alig tudom követni néha! Már meg is van a szívemhez legközelebb álló, remélem, győzni fog! Jót nevettem, éppen szülővárosomban, Sopronban nyaralhatja majd le a nyereményét :-) *** Kaptam Annától rövidke mailt, vasárnapra már hivatalosan is Peadar felesége lesz (hm, azt hittem, tegnap esküdtek, sokat gondoltam rájuk!), és jövő áprilisra lefoglalták ...

Már megint nem írtam egy hete... Mennek a napok, dolgozunk, megvagyunk, főzöm a vacsorákat, sütöm a sütiket, dekorálok, stresszelek a jövő héten elkészítendő 4 emeletes torta miatt... Az uram, mint mindig, medveölelésbe zár, amikor hazajön, de... de valahogy nincs kedvem írni. Pontosítok: semmihez sincs kedvem, vagy csak alig. Néha úgy kell magam kényszeríteni, hogy felemeljem a hátsóm, és értelmes dolgot műveljek órákon át tartó unott netezés helyett. Buzog bennem az aktivitás, egészen addig, amíg el nem kellene kezdenem meg is csinálni azt, ami rám vár. Megcsinálom reggel a listát, fejben, vagy papíron, mi az aznapi teendő, de amikor odáig jutok, hogy meg is kellene csinálni, akkor leeresztek, mint egy léggömb, és csak nézek, kifelé a fejemből, hogy... hát... izé... Pedig olvastam jó könyvet, láttam jó filmet, láttunk remek tüzijátékot, hallottam érdekes izlandi útibeszámolót baráttól, röhögtem nagyokat a zuram beköpésein, mégis, már odáig sem jutok el, hogy kedvem volna írni ezekről...