"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Értesítést jött, hogy egyik olvasóm, Emőke, a Svédasztal c. blog tulajdonosa egy Blog-Oscar-díjat adományozott nekem. Nahát...! Meg kell mondjam, jól esett. Azt tudtam, hogy módfelett szórakoztató vagyok mindennapi nyavalygásaim és sütési kalandjaim leírásával (khm, khm), s hogy akad néhány lelkes olvasóm, de díjat még sosem kaptam. A blog főleg anyósoméknak és családomnak íródik, hogy könnyebben követhessék az itteni életünket, nem gondoltam, hogy másokat is érdekelni fog (de azért reménykedtem :-)) Már az is igen nagy örömmel töltött el, amikor láttam, hogyan szaporodik a rendszeres olvasók sora (meglepően sokan vannak), vagy hogy egy-egy íráshoz akadt megjegyzés, de hogy díj is jusson... De elég az álszerénységből, örülök neki, büszkén ülök itt, n agyon köszönöm! Tudom, illenék nekem is megajándékoznom párat azok közül a blogok közül, amelyeket olvasok, de az az igazság, nem tudok választani közülük. Mindegyiket nagyon szeretem, van, hogy naponta többször is odakattintok, van-e már...

Ma reggel még sötét volt, amikor nekiindultunk a promenádnak. Egyre sötétebbek a reggelek, s este 6 felé már kezd sötétedni. A szembejövők homályos sziluettként mozogtak a távolban. Jó pár kutyafuttató is volt a parton, s rengeteg madár - kint, a vizen, egy halászhajó erős reflektora csillogott. S nem volt hideg, ahhoz képest, hogy mostanában már talajmenti fagyokról is huhog néha a levelibéka a rádióban. Ma éjjelre is hideget ígérnek: 1-5 fokot! Kellemes séta volt, szélmentes időben, de a gyomrom tele volt kis izgalommal. Megint csak fura csekket kaptam, vagyis ugyanazt adták vissza, amit már egyszer visszavittem, hogy rossz az összeg. Valamint Darren az izgalomtól el-elfulladó lélegzettel figyelmeztetett, hogy be ne oltassam magam az influenza elleni oltással, amit egy-két hét múlva kezdenek megkapni az orvosok, s gondolom, utána majd oltják is a vállalkozó kedvűeket. S hogy szóljak a rokonoknak is, feltétlenül - ezzel már elkéstem, mint hallottam. Megnyugtattam, hogy nem oltatunk, B...

Olvasnivaló: Az újság írja az uramék által elkészített játékról. Ezen dolgozott ő is, ehhez kellettek a sok munkával, bosszúsággal, hajlongással, guggolással elkészített autófotók. Reméljük, nagy siker lesz.

Ma olyan eufória fogott el délelőtt, mikor Minához vittem a tiramisut a hátsó úton (muszáj volt arra mennem, hogy útbaejtsem a környék legolcsóbb benzinkútját is), hogy csuda. A nap még sütött, de már közeledtek a sötét felhők a Three Rock Mountain felől, így a sötét háttér előtt még élénkebbeknek tűntek a rezesedő fák színei. A mellettem elsuhanó kertekben pedig még ott virágzanak a kék, lila, sárga virágok, sőt, a fuksziabokrok is csodaszépek, az a színorgia...! Igencsak jó kedvem kerekedett. Nagyon szép őszi, napos reggeleink vannak mostanság. A telep végében van egy facsoport, minden fa más színű, sárga, világoszöld, vörös, minden reggel megcsodálom őket. Délutánra pedig teljesen beszürkült az ég, még nem esik, de remélhetőleg ez sem várat magára. Ma sem jött meg a higiénikusoktól a levelem, pedig már nagyon várom. Az is lehet, merész leszek, s felrakom a szöveget a weboldalra úgy, mintha már be lennék jegyezve. Amennyire tudom, kódszámmal, ilyesmivel nem jár ez a bejegyzés, név al...