"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nem vagyok egy haj-de-nagy rögbirajongó, de azért ma rágtam a körmöm a Wales-Írország rögbimeccs ideje alatt. S aztán lehetett örülni : Holnap pedig fogorvos. Nagy kedvvel fogok géphez ülni, ha túlélem. "Csak" fogtömés, mégis remeg a gyomrom, as usual.

Az ilyen pillanatokért szeretem ezt az országot. A lakóit. A humorukat. S hogy - mint a felvételből kiderül - itt is akadnak még olyanok, akik annyira büszkék a cégükre, a munkájukra, hogy úgy gondolják, az általuk készített termék világraszólóan fontos, nem lehet meglenni nélküle, költözzön akárhová is az ember. Virtuális poháremelés Mick-re, a Tayto -tól. http://www.youtube.com/watch?v=MNSIV_nDeMo (Ugyan feliratos, de jó angoltudás mindenképpen ajánlott a felvétel megtekintéséhez. S némi jártasság sem árt az ír kultúrában, a köznapi nyelvezetben.) (Amúgy az egész műsor fergeteges, Dara O'Briain humorát bármikor, bármilyen mennyiségben képes vagyok elviselni. Az csak egy külön bónusz, hogy az illető Bray-ből való :-))

Ezzel a felfedezéssel muszáj eldicsekednem, mert úgy örültem neki, mint majom a farkának. (Bár eddig csak kutyát láttam rettentően örülni a farkának, de ki tudja, biztos a majom is csinál olyan őrült, magakörül forgásokat, mint egy eb.) Az utóbbi időben nem volt szerencsém a kávétortával. A tészta amolyan dús piskóta tészta, vagyis ugyanolyan súlyú sütőporos liszt, cukor, vaj (225 gramm mindegyikből) kerül a 4 tojás mellé. Valamint 50 ml kávé. Akárhogy igyekeztem, vertem habverővel, fakanállal, a sütés végén a szép, nagyra hízott torta a rácson összelappadt, vagy csak a közepe maradt púpos, amikor kifordítottam a papírtányérra, a teteje kifelé szélesedett, ronda volt. Felvágva további turpisságok derültek ki: a tésztában nagyobb, sötét foltok (mintha vizes lett volna), azt hiszem, erre az állagra mondják, hogy "szalonnás" a sütemény. Kísérleteztem csak az alján kivajazott, kibélelt tortaformával. Nem volt jó. Kivajaztam a sütőpapír mindkét oldalát. Nem volt jó. Kibéleltem a s...