"Végül is...

... lehetne rosszabb is, mondjuk, gyűjthetnél aranyékszert." - mondta az uram, amikor meglátta, hogyan tapogatom, lapozgatom izgatottan a sokadik szakácskönyvemet, amit nemrég rendeltem az Amazonról. Fogalmam sincs, hogy melyik kaját lesz hajlandó tolerálni Ferran Adria könyvéből, de azért mutogattam neki néhány ígéretes fotót... hátha azok a bűvös katalán ízek megteszik a magukét!

Ma ökörfarokgulyást és házi kenyeret kap az én uram, német sörrel - nem utolsó sorban azért, mert megengedi, hogy hódoljak a gyűjtőszenvedélyemnek. A vaskos könyvet, amiből az ökörfarokgulyás receptjét vettem, feltűnő helyen helyeztem el a lakásban, a receptnél kinyitva, hogy lássa, használom is ám azokat a könyveket!

A négyórás főzőcske után még medvehagymát is gyűjtöttünk a Powerscourt-vízesés felé, félúton, erdőszélről, most szépen el vannak ültetve egy nagy cserépbe, aztán, ha megbeszéltem Maskával a kert-dolgot, kikerülnek oda. Jött velük két páfrányszerűség is, őket egyből ledugtam a kiskertbe, majd pálcákkal körberakom őket, nehogy rossz véget érjenek.

S ma már az udvaron teregettem...