2014. május 19.

Hírnév és kerti élet

Elküldtem az uram segítségével fogalmazott illatos emailkémet a főnökömnek, hogy beszéljünk a fennálló problémákról, mert nekem sem energiám, sem időm naponta 4-5 órákat túlórázni. Természetesen nagyon politikusan fogalmazódott meg a levél, V. verhetetlen ebben. Miceal, aki ugye, a manager-em lenne, hárított mindent, menjek egyenesen a fejhez, így mentem. Drukk!

A hétvégét jobbára pihenéssel töltöttem, és valamennyit kertészkedtünk is. Hannah-nak nagy újságolni valója volt: a közösségi kertről született egy cikk, aminek nyomán megkereste őt egy angol, amolyan Termeld Magad! magazin, hogy küldene-e képeket, mert összeállítanak egy összefoglalót közösségi kiskertekről, s szeretnének szerepeltetni minket is. Szombaton, az a rendkívül kevés számú érdeklődő, akik megjelennek a rendszeres kertészkedés alkalmával, alaposan körbe lettek fényképezve, amint dolgoznak, és elmélyülten szemlélik a lassan kamaszkorba lépő neveltjeiket, élükön a babokkal és a borsóval. Szerencsére sok gyerek is ott volt. A fotózás során megkaptam egy feleslegesnek ítélt uborkanövényt, ki- és bepakolhattam egy halom palántát (hadd szokják a híres ír időjárást), V. pedig igen aktívan, nagy ötletekkel járult hozzá a csepegtetős öntözőrendszer kialakításához (Aldi-vétel volt, Hannah nagy reményeket fűz hozzá). Az uram megszívta a csövet a rendszer összeállítása után, hogy lássuk, jön-e majd a víz a tartályból, s azt csak utána látta, hogy Hannah a hordóba dönti a varázsnedűnek tartott trágyakivonatot, s mint kiderült, nem először... 

Tegnap este kimentem visszarakni a napközbenre kirakott palántákat, s a csendes esőben egyedül húzogattam a szállításhoz használt kiskocsit a palántákkal. Olyan jó volt bent állni a langymelegben, hallgatni a cseppeket kopogni a nejlonon, s segíteni a katicabogaraknak lepucolni a babokról a kártevőket. Ellenőriztem az egy nappal korábban elültetett kis paprikapalántáimat (elég nyeszlettek, az ablakban nem kaptak elég fényt szegények), s a sor újhagymát is, amit a kikelni nem akaró póréhagymák helyére. A facsemeték közül több már virágot is hozott, a leveleik, hajtásaik nagyok, hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora nagyot nőttek. A ribizlibokrokon már apró fürtöket látni! S a rózsáimnak is vannak hajtásaik, igaz, jóval kisebbek, mint azon, amit a saját teraszomon, edénybe ültettem el. Az már bimbókat is hoz.

A házas csigákat szorgalmasan dobálom, ha elém kerülnek. S mit tesz Isten, éppen a minap került elém ez a cikk a csigahajigálás hasznáról. Ugyan ez igen izgalmas, és talán segít egy kicsit a gondon, de nem oldja meg a meztelencsiga problémát. Arra alighanem marad a zseblámpával (és esetleg ollóval) való vadászat, ahogy Hugh Fearnley-Whittingstall javasolta.Csak legyen hozzá gyomrom.

Amúgy a kertet jelenleg egy zöldike pár látogatja nagy szorgalommal. Elültettem ugye az ázsiai boglárkákat, sokukat függő virágkosarakba, s megint feltűnt, hogy a kosár külsejét fedő szövetet tépkedi valaki. Eddig a cinkék jártak rájuk, most zöldikéék vannak soron. Annyira aranyosak, ahogy folyik a munka, mert míg a tojó buzgón gyűjtögeti a szálakat, s egyre nagyobb "bajusszal" a csőre körül röpül el, addig a hím semmit nem csinál, csak ül a közelben, s felügyel az asszonyra. Kár, hogy nem tudok valahonnan kutya- vagy birkaszőrt szerezni, biztos örülnének neki. Csak műszálas tömőanyagom van, az pedig nem lenne jó a fészkükben. Az egyik tollpárnánk ereszt, kivettem belőle pár tollat, s kiraktam a kosárba, még melegebbé tenni a fészküket...

Ezt a videót küldöm szeretettel Erikának (is), lehet, hogy már felraktam a Facebook-ra, de most ide is belinkelem. A Bray és Greystones közti, a sziklás dombok oldalában haladó sétaútvonalat mutatja be. Rendkívül népszerű útvonal, hétvégenként sokan sétálnak, futnak rajta. Mi is sokszor megtettük már. Sajnos, a filmen szereplő neves író és természetfilmes Éamon de Buitléar tavaly elhunyt. Róla a Bray Head-et körbeölelő, rövidebb túraútvonalat nevezték el nemrég.

4 megjegyzés:

zebrina írta...

Eddig is csodáltam a türelmedet, Moni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a főnököd reakciója.

kisrumpf írta...

Úgy tűnik, jól sikerült, igyekszem mihamarabb beszámolni majd.

geszt írta...

Kíváncsian várom a beszámolót (és amúgy a virágos kis kekszek (az urad mutatta Fb-on) eszméletlen szépek!

És a videó linkelést külön köszönöm én is, ott sétáltam én is, muszáj volt megnézni, hogyha legközelebb arra járok, akkor informáltabb legyek (és nem lehetett nem észrevenni, hogy szikrázó napsütésben forgattak, vajon mennyit vártak arra, hogy ilyen legyen az idő?:)

Erika Antal írta...

MOST jutottam idáig, hogy megnézhettem. Köszi, nagyon jó volt, és nyelvgyakorlásnak sem lesz utolsó, még megnézem egy párszor :). Érdekes a szikrázó napsütés nekem is feltűnt, fentihez hasonló gondolatok kíséretében :)