
Bizonyára csalódni fogsz, mert még korántsem olyan látványos méretű, mint amilyeneket az új-zélandi domboldalakon lehet látni. Az ember, akinek a kertészetében vettük - Scalp Wood Nursery, ugyanaz a hely, ahonnan Ottalie lelkendezve hívott a házaim miatt -, azt mondta, igen lassan fejlődik, nem kell aggódnunk, hogy kinövi a helyet. Ennek ellenére folyamatosan terpeszkedik, többször kellett a lakhelyeként szolgáló, földdel megtöltött nagy autógumit odébb vonszolnom a faltól, de még így is lehorzsolta némelyik levelének hegyét a falon, hiába próbáltam jobban elhelyezni. Most, az elmúlt egy hónap hideg éjszakái mintha megviselték volna az utolsóként hozott fiatal leveleit. Első télen két kiszolgált póló volt a töve köré tekerve, azt mondták, -5-ig bírja a fagyot, de azért takarjuk be, és vigyázzunk a széllel. Ugyanis a gyökere igen kicsi, ezért ha majd magasabb lesz, könnyen kidöntheti a szél. Egyelőre még nem olyan magas, hogy ez gondot okozzon, bár így is elég ijesztő nézni néha, amint a falak között kevergő szél emelgeti a hatalmas leveleket.

Egyáltalán nem számít kuriózumnak itt. A kertészetben tucatszám álltak, vagyonért megvehető, elég nagy példányok, úgy 2-2.5 méteresek is. Találtam más ír céget is, ahol fiatalabb példányok kaphatók. (Az ára és a teraszon lévő hely mérete miatt döntöttünk alacsony, fiatal példány mellett.) Itt a tél igen enyhe, hó sincs, a nyár igen ritkán meleg (mármint ritkán megy 25 fok fölé), esik rengeteget, párás a levegő, tehát ideálisnak nevezhető a klíma a tasmániai páfrányfához. S mivel a gyökere kicsi, könnyen költöztethető. Voltunk egyszer az ország délnyugati részén, egy privát parkban, ahol hatalmas páfrányfákat láttunk, a "protestant landowner", hogy az uramat idézzem, előszeretettel gyűjtött be érdekes növényeket az utazásairól, és hazahozta őket Írországba. A park árnyékos, nedves, enyhe klímája ideális volt számukra.
A lassan, de egyre magasodó törzse majd az apránként elszáradt levelek száraiból fog kialakulni. Még csak most kezdtek barnulni azok a rövidebb, kisebb levelek, amelyek a megvétel idején még erőteljesek, zöldek voltak. Az az érzésem, hogy még sokáig ilyen alacsony lesz.
(Most, ahogy így kicsit utánaolvastam, kiderült, hogy nem olyan kicsi ám a gyökere. Az csak egy szóbeszéd, ha lehetősége van, elég nagy gyökérzetet növeszt. Hm... így hallgasson az ember a "szakemberekre". A kertészet példányai jókora faedényekben voltak. Lehet, hogy nem kellett volna oda ültetni, ahol most van? De máshová nem fér és máshol a talaj is vacak a kertben. Végül is, remekül érzi magát, óriási leveleket hoz...)
2 megjegyzés:
Köszönöm a szép, részletes, illusztrált beszámolót! Ha esetleg harakeke vagy pohutukawa magok érdekelnének még, például kisérletezés céljából, csak szólj, szívesen küldök amint lesz idei termés!
Óóó, az nagyon jó lenne. Azt írja, hogy a pohutukawa "easy to grow", s Angliában is megéltek példányai... akkor talán itt is!
(Apropó, kávézacc nem működik macska ellen, sajnos. Nagyim szokta összemorzsolva kiszórni őket a rózsái alá, de kandúrjárás=spriccelés stb. így is volt.)
Megjegyzés küldése