2008. december 30.

Kedves Pukekó Tamás!

A fern tree-ről kérdeztél, a páfrányfáról, amely kedves emlékként lakik a kertben. Amikor V. lecserélte Böhöm gumijait, akkor gondoltam rá, hogy azokba ültetni kellene valamit, így az egyikben rengeteg díszciklámen virágzik, a másikba pedig került a tree fern. (Nem túl dekoratív tárolóedény az autógumi, de legalább újrahasznosítunk.) Augusztus 25-én raktam be róla egy nem túl jó képet. Azóta már hozott jó pár levelet. Most így néz ki. Kertünket a napsütés elől egész télen és tavasszal takarja az épület, nyáron és ősszel, és kicsit tavasszal is azért besüt az egyre magasabban járó nap, de amúgy igen árnyékos kert, ezért jött az ötlet, hogy árnyékkedvelő növényt rakjunk bele, olyat, amihez kedves emlék fűz.

Bizonyára csalódni fogsz, mert még korántsem olyan látványos méretű, mint amilyeneket az új-zélandi domboldalakon lehet látni. Az ember, akinek a kertészetében vettük - Scalp Wood Nursery, ugyanaz a hely, ahonnan Ottalie lelkendezve hívott a házaim miatt -, azt mondta, igen lassan fejlődik, nem kell aggódnunk, hogy kinövi a helyet. Ennek ellenére folyamatosan terpeszkedik, többször kellett a lakhelyeként szolgáló, földdel megtöltött nagy autógumit odébb vonszolnom a faltól, de még így is lehorzsolta némelyik levelének hegyét a falon, hiába próbáltam jobban elhelyezni. Most, az elmúlt egy hónap hideg éjszakái mintha megviselték volna az utolsóként hozott fiatal leveleit. Első télen két kiszolgált póló volt a töve köré tekerve, azt mondták, -5-ig bírja a fagyot, de azért takarjuk be, és vigyázzunk a széllel. Ugyanis a gyökere igen kicsi, ezért ha majd magasabb lesz, könnyen kidöntheti a szél. Egyelőre még nem olyan magas, hogy ez gondot okozzon, bár így is elég ijesztő nézni néha, amint a falak között kevergő szél emelgeti a hatalmas leveleket.



Egyáltalán nem számít kuriózumnak itt. A kertészetben tucatszám álltak, vagyonért megvehető, elég nagy példányok, úgy 2-2.5 méteresek is. Találtam más ír céget is, ahol fiatalabb példányok kaphatók. (Az ára és a teraszon lévő hely mérete miatt döntöttünk alacsony, fiatal példány mellett.) Itt a tél igen enyhe, hó sincs, a nyár igen ritkán meleg (mármint ritkán megy 25 fok fölé), esik rengeteget, párás a levegő, tehát ideálisnak nevezhető a klíma a tasmániai páfrányfához. S mivel a gyökere kicsi, könnyen költöztethető. Voltunk egyszer az ország délnyugati részén, egy privát parkban, ahol hatalmas páfrányfákat láttunk, a "protestant landowner", hogy az uramat idézzem, előszeretettel gyűjtött be érdekes növényeket az utazásairól, és hazahozta őket Írországba. A park árnyékos, nedves, enyhe klímája ideális volt számukra.

A lassan, de egyre magasodó törzse majd az apránként elszáradt levelek száraiból fog kialakulni. Még csak most kezdtek barnulni azok a rövidebb, kisebb levelek, amelyek a megvétel idején még erőteljesek, zöldek voltak. Az az érzésem, hogy még sokáig ilyen alacsony lesz.

(Most, ahogy így kicsit utánaolvastam, kiderült, hogy nem olyan kicsi ám a gyökere. Az csak egy szóbeszéd, ha lehetősége van, elég nagy gyökérzetet növeszt. Hm... így hallgasson az ember a "szakemberekre". A kertészet példányai jókora faedényekben voltak. Lehet, hogy nem kellett volna oda ültetni, ahol most van? De máshová nem fér és máshol a talaj is vacak a kertben. Végül is, remekül érzi magát, óriási leveleket hoz...)

2 megjegyzés:

Pukekó Tamás írta...

Köszönöm a szép, részletes, illusztrált beszámolót! Ha esetleg harakeke vagy pohutukawa magok érdekelnének még, például kisérletezés céljából, csak szólj, szívesen küldök amint lesz idei termés!

kisrumpf írta...

Óóó, az nagyon jó lenne. Azt írja, hogy a pohutukawa "easy to grow", s Angliában is megéltek példányai... akkor talán itt is!

(Apropó, kávézacc nem működik macska ellen, sajnos. Nagyim szokta összemorzsolva kiszórni őket a rózsái alá, de kandúrjárás=spriccelés stb. így is volt.)