"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ahogy az ökörszem apránként végigvizslatja a borostyán vaskos, téglafalhoz tapadt ágait. Minden egyes levélszárra sor kerül. Olyan kicsi a madár, hogy akár esernyőként is használhatna egy-egy levelet. Ahogy a vörösbegy odarepül a víztartályra, s néz befelé, amikor széthúzom reggel a függönyt. Néha leül az ajtó elé, s halkan énekel, melle felett meg-megmozdulnak a tollak. Odébbrebben, ahogy kinyitom az ajtót, de a magos edény láttán azonnal visszajön. A kezemre nem repül, mint tavaly a másik, de ez csak türelem kérdése. Ahogy a hegyen lévő kereszt és a már-már virágzó sülzanótos eltűnik az alacsony felhőben, s az ember érzi az arcán a közeledő esőtől nehéz levegőt.  Ahogy a tenger felett lebegő párarétegből kiválik egy hosszú tartályhajó. Mintha az égen hajózna. Néha a város magasságában várakoznak, ha nem tudja őket fogadni a dublini kikötő. Amikor láttam, hogy egy rózsaszín és egy fehér virágzatú vadszilva virágzik egymás mellett. Nem egy tőről nőttek, ahogy hittem, hanem két...

Nagyon rövid látogatást tettünk vidéken. Ismerősökhöz mentünk Kenmare-be, ott telepedtek le, s végre eljött az idő, hogy megnézzük a birtokot. Tekintve, hogy a kenyérgyártásom mennyisége is visszaesett, 4-5 vekninél többet már nem tudok eladni a piacon, s azokat is kézzel keverem ki, a feleslegessé vált Őrnagy urat ők fogadták örökbe, s őt vittük le hozzájuk. Szombat délután, piac után indultunk a 4 órás autóútra, remélve, hogy az idő kegyes lesz, s nem fog esni. Szépen (szembe)sütött a nap, meg lehetett csodálni a vihar után a szél és az eső által tisztára mosott tájat. A Galtee Mountains mellett jöttünk el, néztem is, van-e még hó a tetején, de a sűrű felhőborítástól nem lehetett látni. Ez volt az hegység, ahol a sűrűn hulló hó betemette a birkákat, s a farmerek a kutyáik segítségével találták meg és ásták ki a birkáikat, miközben az ország másik fele csodálkozva kérdezte, hogy "milyen hó és hol?". Már erősen besötétedett, mire leértünk, megtapasztalva az új Cork-i körforga...

Most éppen Storm Éowyn van soron. Már napok óta fenyegetik vele a szigetet. Szép lassacskán nyomul a sziget felé. Először csak a délnyugati csücsökre volt kiadva a riasztás, mostanra országos lett.  Nem nagyon gondoltam bele, mit jelenthet egy vörös riasztás a pékek számára, de a WhatsApp csoportban sűrű a dialóg, hogy a klasszikusokat idézzem. Van, aki elmesélte, a múltkori naranysárga riasztáskor 40 %-kal esett a rendelése, forgalma. Más a 160 alkalmazott miatt aggódik, mert ennyien dolgoznak nála és szállítják a kenyereket. Azokat nem kényszerítheti az utakra. Ahogy a bejáró alkalmazottakat sem.  Aztán ott van a mennyi kenyeret süssünk kérdése? Mennyi kelhet a boltoknak, kávézóknak, éttermeknek, ha nem nyitnak ki egy vagy fél napig? A nagyobb cégeknek sokkal nehezebb ezt kiszámolni, mint nekem, aki csak pár vekni miatt aggódhat. Mert elvileg a vihar elvonul péntek délben, vagy kora délután, de az idősebb kliensek a piacon hajlamosak még másnap is bezárkózva maradni... S elő...

Múlt héten, míg apám a 82. születésnapját ünnepelte, nekem  korán kellett menni fogorvoshoz: első voltam a székben. Még csak csiklandozta az ég alját a rózsaujjú hajnal, amikor autóztunk a tenger felé... Rosszul aludtam, hülye vagyok, tudtam, hogy minden rendben, de többször felébredtem, vagy azt álmodtam, hogy elkésünk, és rohanni kell... Ehhez képest a fogdoki megdicsért, hogy minden milyen szépen rendben van tartva, még a leghátsóbb eldugott fogaim is, ki is húztam magam. Rágom a masztikát rendesen, meg is látszik. Köszönte a karácsonykor vitt sütiket, s kérdezte, melyik a legjobb süti, muszáj volt elmagyarázni, hogy dekorált sütiket készítek, de szerintem a meggyes/csokicseppes a legjobb süteményem . Nem kis büszkeséggel tereltem őt az Instagram oldalamra, s mire eljöttem, már volt egy új követőm. Mivel Rosa még a szereldében volt, V. továbbautózott az én autómmal munkába, én pedig jöttem haza DART-tal. Kelt fel a nap, muszáj volt lefényképezni, a sajnos, koszos ablakon át: cso...