Most éppen Storm Éowyn van soron. Már napok óta fenyegetik vele a szigetet. Szép lasacskán nyomul a sziget felé. Először csak a délnyugati csücsökre volt kiadva a riasztás, mostanra országos lett.
Nem nagyon gondoltam bele, mit jelenthet egy vörös riasztás a pékek számára, de a WhatsApp csoportban sűrű a dialóg, hogy a klasszikusokat idézzem. Van, aki elmesélte, a múltkori naranysárga riasztáskor 40 %-kal esett a rendelése, forgalma. Más a 160 alkalmazott miatt aggódik, mert ennyien dolgoznak nála és szállítják a kenyereket. Azokat nem kényszerítheti az utakra. Ahogy a bejáró alkalmazottakat sem.
Aztán ott van a mennyi kenyeret süssünk kérdése? Mennyi kelhet a boltoknak, kávézóknak, éttermeknek, ha nem nyitnak ki egy vagy fél napig? A nagyobb cégeknek sokkal nehezebb ezt kiszámolni, mint nekem, aki csak pár vekni miatt aggódhat. Mert elvileg a vihar elvonul péntek délben, vagy kora délután, de az idősebb kliensek a piacon hajlamosak még másnap is bezárkózva maradni... S előfordulhat áramszünet is... akkor bizony nem tudok sütni.
Az iskolák, óvodák zárva lesznek. Boltok is, ki délben, ki kicsivel előbb nyit ki. A Tesco is zárva lesz, délig. V. sem megy dolgozni, aki lehet, otthon marad. Leáll minden tömegközlekedés, komp, vonat, busz, villamos. (Meg is nézném, hogy mennének át a LUAS-ok a hidakon, amikor időnkénti 130 km/h-ás széllökést ígérnek...) Repülőjáratok is elmaradnak, főleg a délelőtt indulók.
Már egymást követik a cikkek az újságban, kell-e fizetni az alkalmazottaknak erre a kényszer szabadnapra? Hogy kell felkészülni a viharra? A kisállatok/állattartók tulajait kérik, hogy engedjék be éjjelre az állatokat, vagy hozzák be őket a földekről, kertből. S legyen rajtuk azonosító vagy mikrocsip, ha elvesznének, elfutnának a viharban. Nálunk reggel 6 és 11 között várható a világvége, de nem aggódom Mantzi miatt, a régi háza úgy ki van tömve, hogy szinte belepasszol, mint dugó a palackba. Ott a bokrok védelmében nem éri baj. Eddig még minden vihart odakint vészelt át.
Így is, úgy is mennem kellett ma a Tesco-ba, ahol tömeg fogadott. Parkolót is alig találtam, csak jó hátul. Mintha Karácsony este lett volna, annyian voltak. Bevásároltam két napra, s a sütéshez, de láttam, volt, aki több vekni kenyeret is vett. Már régi a viccként emlegetik ilyenkor, hogy kenyér és wc-papír, s egy doboz tej kell.
A kertben lepakoltam mindent a földre, madáretetők is leakasztva. Sajnos, a legszebb, amit ajándékba kaptam, már a korábbi vihar során megsérült, most kezemben maradt egy eleme. A madarak szeretik, teteje van, szárazon marad benne a kaja, de sajnos, az időjárás és a mókus sem kíméli. Kapaszkodik rajta, karmolja... A múltkor, amikor megint rajtakaptam, hogy eszi a madárkaját, olyan gyorsan léptem oda a nyitott ajtóból, hogy nem tudott időben elmenekülni, s gyakorlatilag pánikjában beleszorult az etetőbe, én pedig megragadtam a farkát, amit végül kirántott a kezemből s szinte leesett az etetőről.
Aztán van egy kis egér is, amelyik tegnap egy rigó és egy erdei pinty társaságában túrta fel az összesöpört levelek, ágak, lehullott tobozok halmát. Néha meg-megijedt a madaraktól, de néhány arasznyira volt tőlük, s azok nem bántották. Szét is terült a halom. De most már nem söprök, majd vihar után.
Amíg eső nem lesz, s nem nyomja be a szél az esővizet az ablakkeret mentén, addig nem aggódom. Már virágláda sincs a falon, hogy legyen amit lelök hozzánk a szél.
Addig is, ezen a weboldalon lehet nézni, hogyan közeledik a szélvihar. Nem lennék most hajósok helyében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése