"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Milyen remek piac volt szombaton! A szép időnek hála, nagyon sokan kiültek az épület elé kávézni, csevegni, nem győztük kirakni a pót asztalokat a gyepre. Annyit mozogtam pult, konyhapult és a mosogató között, hogy az okosórám edzésnek vette, és számolni kezdte a fogyasztott kalóriákat. S majdnem annyi bevétel volt a kávékuckóban, mint régen, a Covid előtti időkben. Még a korláttól errefelé is volt két asztal, ahol családok kávéztak, forró csokit ittak.  Persze, mindenkivel alaposan kitárgyaltuk a tüneteinket, jöttek a részletek, ki min ment keresztül Covid idején, kinek az ismerősét viselte meg roppant módon vagy kevésbé. Már csak önigazolásul is sokszor kimentem a terembe, megszagolgatni az eladásra kirakott orgonacsokrokat, s örömmel vettem tudomásul, hogy a szaglásom a vártnál előbb visszatért. Engedélyt kaptam új termékekre, ha bírom idővel és energiával (amiből múlt héten nem nagyon volt), akkor biscotti-t, citromtartokat és rozskrékert szeretnék csinálni (utóbbit a maradék k...

A pestisnek "hála", se piac, se piaci míting nem volt nekem a hétvégén, se sütés, se kávéztatás. V. már pénteken negatív lett, boldog ember, nekem csak ma reggel lett negatív a teszt. Hétfőn lejár a karantén, utána még 3 nap óvatoskodás, aztán remélhetőleg újra teljes értékű leszek. Addig is van még hátramaradva némi fejzúgás, tömött fej, teli hallójáratok, a takonykórnak már vége, de illatokat érezni nem tudok, csak igen-igen halványan. Olyan jól is vagyok már, de mégsem. Tegnap alig keltem ki az ágyból, nagyon lusta napunk volt. A miheztartás végett megfürödtem, de aztán újra ágy, befejeztem egy jó könyvet, azzal telt el a nap. Az ajtó előtti rózsába hiába dugom az orrom, semmit nem érzek, ugyanakkor a diffúzerbe öntött rozmaringot egészen halványan, tömény olaj formájában még érzem. Mindenki más időpontokkal vigasztal, 4 hónap, 6 hónap, visszajön majd a szaglásom, ne aggódjak. ... Csütörtökön megjelent egy bőbeszédű ember, akit a management company bérelt fel, állítólag má...

A lakás az elmúlt két hétben tele volt szórva a jövő-menő betegség kezelésének kellékeivel: Strepsil, Lemsip, papírzsebkendő csomagok, jókora papírzacskó használt papírzsebkendőkkel. Félredobott takarók, néha üres bögrék, aljukon száradó teabevonattal, amik idővel azért elkerültek a mosogató felé. Éppen pár napja ittam meg az utolsó adag gyömbéres, citromos, mézes teát, szintentartás végett, mert én már jobban voltam, de a beteg V. még köhécselt. A múlt hétvégén sokat aludt, gyógyult, gyüjtötte az erőt a hét munkájához. Meggyőződésem, hogy az elmúlt hetek nyomása, izgalmai, sürgés-forgása miatt lett csak hazajőve beteg, amikor úgymond, leereszthetett, s nem még Magyarországon esett ágynak. Itt nyugodtan nyöghetett, ápoltam, diktáltam belé, ami érzésem szerint hasznos volt, ő pedig tiltakozott, mert fúj, mert csípte a torkát a gyömbér. Eléggé riadtan nyeldekeltem én is egyik reggel, amikor kapart a torkom, s éreztem, hogy nem vagyok 100 %-os: arra gondolva, hogy ha Covidosak lettünk, ak...

Húsvét hétfő, csendesek az utcák, még a szokásosnál is jobban. Úgy döntöttem, hogy a megszokott útvonal helyett inkább a promenádon fogok sétálni. Erős vagyok, felkelek korán, nem maradok ágyban, miután megzörren a csuklómon az óra. Manci - miután kitessékelem a tányérkája mellől -, egészen az első, ágait szinte a földig lógató telepi fenyőig kísér, s később kiderül, ott is vár meg, míg hazaérek.  A tengeren halványkék és ólomszürke csíkok húzódnak, de a tegnapi hideg eső már eltűnt, tiszta az idő, látni a Kish világítótornyot a távolban. A körülötte lévő sekély vízre szélerőmű farmot terveznek már egy ideje. Egyedüli sétáló vagyok, míg le nem érek a promenádra, csak egy futó liheg el mellettem, felfelé a dombnak. Lent azért már nagyobb az élet, mindjárt két kutyasétáltató öregember jön velem szemben, s meglep, hogy mindkettő köszön, és így váltuk egy-egy mondatot a remek időről. Ez feldob.  Halk, szinte csilingelő hang hallatszik a víz felől, apály van, a hullámok forgatta ki...