"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Éppen V. régi főnökével beszélgettem, szokatlan időpontban (mármint nekem), a közeli kávézó előtt, a sorunkra várva, amikor feltűnt egy rovásírásos szöveggel díszített póló, lassan közeledve felénk az árnyékos oldalon. V. korábbi főnöke már sokadik hónapja Spanyolországban él, visszaköltöztek, de ügyintézés miatt visszanéztek még, s ebből kifolyólag találkoztunk. Én még frissen zsibbasztott arccal a fogorvos után, kora délelőtt, máskor ilyenkor a sütőt izzítom a szerdai kenyérrendelések sütéséhez. De mindenképpen össze akartunk futni vele, csúsztattam mindent. Szóval, V. kávéért áll sorban, mi a járda szélénél, csevegve. Nap süt, fények, rovásírásos póló közeleg.  Egy férfihason. Jééé, magyar? - futott át az agyamon, s feljebb néztem, fel, a póló viselőjének arcára. Kifejezéstelen, kissé unott tekintet, amilyet az ember általában az utcának tartogat, a férfi nem nézett a szemembe, ahogy közeledett: miért is tette volna, egy maszkos nő, semmi sem árulja el róla, hogy esetleg "ismer...

Két órát vártam rá, holott időre hívtak be: kétoldalas kérdőív kitöltése, és kikérdezés, valamint vérem minőségének dicsérete, és leszívása után most már elmondhatom, hogy a véremet is adtam az újhazáért. Vagy valami ilyesmi. Egészen elérzékenyültem, újabb nagy lépés az életemben.

A szabadság előtti utolsó hét. Még hátravan két fogorvosi látogatás, egy véradás (most már csak sikerül!), egy esküvői rendelés elkészítése, s ha belefér, mézesek a piacra, hogy az azért legyen, no és a lakás rendberakása, csomagolás… Közben már az Alpokban jár az ember esze, kis listát készít, hogy mit látott mások utazásáról, mi az, amit megnézne ő is, s vajon bele fognak-e férni vágyai az egy hét-tíz napba? Közben folyton vigyorgok, mert annak ellenére, hogy Japán a világ másik végén van, s jóval délebbre, mégis még mindig meglepően érvényesek erre a szigetre a mini évszakok. Az ősz kezdete, a meleg véget érése, a ködöcskék reggelente, az első színesedő juharfalevelek... Ugyan viharok nem voltak, csak egy nagy-nagy eső, de minden más passzol.  *** Múlt-múlt szombatra virradó éjjel jókora eső volt, s egész délelőtt csöpögött, szemergett, esett az eső. Ennek ellenére sokan jöttek a piacra, s még olyan is volt, aki a kávézást is megpróbálta a nagy fa széles ágai alá kiülve. De ...

Tegnapelőtt ellenőriztem a barlangot, hogy mi van a denevérrel, s ezúttal az alján feküdt. Nem mozdult, még akkor sem, amikor megmozgattam a követ felette, így elkönyveltem halottnak, s másnap másfelé mentem sétálni. Aznap reggel csodás volt a kikötő, rengetegen törülköztek a parton a reggeli úszás után, s most közelebbről láttam a parttal párhuzamosan hol jobbra, hol balra úszó halászhajót. Friss és illatos volt a reggel. Ma már újra a régi útvonalon gyalogoltam, megnézve a barlangot, mi a helyzet, s jelenthetem, a denevér eltűnt. Vagy elvitték a tetemét, és újrahasznosítása folyamatban van, vagy maga mászott ki és távozott (nem találtam nyomát a fal egyik oldalán sem, bár amilyen picike, eltűnhetett az aljnövényzetben vagy... vagy nekilendült és elrepült). Reménykedjünk. A travellerek táborának falán kakasok csipegettek, s riadtan nézelődtek, jellegzetes ide-oda lépegetős mozgással, amikor alájuk értem, egy fotó erejéig. A hegyeket megsütötte a nap, eső utáni felhők húztak el a völgy...