"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Meglepődve láttam, hogy a dzsungel (=kert) legsötétebb, eldugottabb zugaiban is kibújtak már a nárciszok. S nemcsak azok a cserépbe, díszként ültetett "téte-a-téte" típusú, aprófejűek, hanem a fácánszem nárcisz is, és a nagyfejűek is ujjnyira kibújtak már. Közben ma estére "wintery shower"-t ígért a levelibéka, s Galwayból hazafelé behavazott tájon át autóztunk. Vékonyka réteg volt, de mégis hó. 6 óra alatt megfordultunk. Reggel 4.35-kor kelés, hála az előző esti önfegyelemnek és melatonin-tablettának, sikerült 6.5 órát aludnom. V. átnyúlt az ágy másik feléről, s odasúgta: Ha nem akarod, nem kell ám jönnöd." Felpaprikázódva ugrottam ki az ágyból, csak nem fogok kihagyni egy ilyen utat?! S 5:07-kor, Manci-kaja kirakása és fűtés lekapcsolása után úton is voltunk a kihalt főutakon. Ragyogóan erősen sütött a hold, s még meg tudtam nézni az egymástól már távolodó Jupitert és Szaturnuszt, ahogy s fagyosra dermedt tájon keresztül suhantunk Galway felé. Ugyan tervbe vo...

Ha innen nézem, akkor jó, ha vége, ha onnan, akkor nem... Semmi sem fehér vagy fekete. Jó, hogy vége, mert Apu átesett az utolsó kezelésen. Éppen a születésnapomon, s semmilyen mellékhatást nem tapasztalt, semmilyen tünet sem maradt meg, hurrá. Januárban állapotfelmérés, aztán jön a hogyantovább. Nem jó, hogy vége, mert igen jó dolgok történtek velünk. Láttam Bécsben a netsukéket, s rá két napra állampolgárok lettünk, az utolsó adag újírrel együtt, mert akkor már közeledett a vírus és a lockdown. Az állampolgárságnak eddig annyi haszna volt, hogy feliratkozhattunk a szavazólistára, s kaptunk karácsonyi üdvözletet a helyi képviselőktől, ami szokás szerint (mert semmi sem fekete vagy fehér) vagy felháborodást vagy örömöt váltott ki a helyiekből: "minek erre pénzt költeni, amikor..." Vagy "ah, de kedves, köszönjük". Tekintve az idei üdvlapok szegényes felhozatalát, kiraktam a kandalló elé, dekorként. Útlevél még külön harc lesz, mert a magunkfajtáknak nem megy az onlin...

Az előbb azt néztem, Manci farka vége hogyan rezeg ütemre, ahogy lefetyeli a tejet. Minekutána egy teljes napig távol volt, most alaposan odabújt az ölembe, hagyta, hogy megdögönyözzem, aztán kiszedtem belőle egy kisebb kullancsot, mert az idő enyhe, és ezek a dögök még ott vannak a fűben. Aztán eltűnt a már sötétedő délutánban, a feltámadó szélben, ugyanis közeledik a Bella vihar. Erős szelet és sok esőt hoz, de csak sárga a riasztás, mondhatni, a szokásos. A ma reggelt szokatlanul korai keléssel kezdtük, mert 8.25-kor V.-nek jelenése volt a tesztelőknél. Magánúton csináltatta, bár kapott egy üzenetet, hogy járna neki egy ingyenes, mivel Angliából jött haza, de arra gondoltunk, ha már megvan ez a közeli időpont, ne vegye el a helyet mástól. Sajnos, nem ment valami simán a dolog, a számgépes rendszert nem bírták beindítani, várták hozzá az Észak-Írországból (!) lejövő technikust, mivel északír fejlesztésű volt a rendszer. Szép tömeg (!) gyűlt össze a hotel alagsorában, így inkább a koc...

Hahó, itt vagyok! Tegnap délután fél 5-kor raktam le a lantot, a beígért vacsorával másfél órát késtem, pedig idén belecsaptunk a lecsóba, s nem én főztem, hanem egyik kedvenc vendéglőnkből megrendeltem a karácsonyi vacsorát. Minden hozzávaló félig vagy egészen készen nagy dobozban érkezett, nekem csak az A3-as lapra nyomtatott feladatokat kellett a megadott sorrendben elvégeznem, s voilá, kész volt vacsora. Míg melegedett-sült, leganéztam az asztalt, kidobtam a reciklálós kukába az elmúlt két hétben felgyűlt reciklálandó dolgokat, fényesre dörzsöltem az asztalt, felraktam valami fényt a lámpabúrára és behűtöttem az utolsó üveg bort a Németh-pincéből, tavalyról.  A teríték szokás szerint szedett vedett, ajándékba kapott, vagy kirándulásankról szerzett kedves emlék edény volt, jobbára kék árnyalatban. Bár ifjabb koromban azt gondoltam, középkorúként majd lesz egy Belleek porcelán étkészletem, Waterford kristálypoharakkal, és Newbridge étkészlettel, ír lenvászon terítővel és szalvétá...