"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nem tudom, ezt a hosszúra nyúlt macskatörténetet hogyan fogjam rövidre... Sokszereplős, szétágazó, s nekem egyre inkább szomorkás. A reggeleim újabban így zajlanak: pizsamás kibotorkálás a konyhába, reggeli tea stb. elkészítése, aztán valami meleg pulcsit veszek, s kikanalazok egy adagot a száraz macskakajából. Vizezett tej/szín keverése egy bögrében, aztán irány az ajtó. Amint kinyitom (a roló csapódása miatt sosem sikerül halkan), a szemközti autók/előkertek felől megjelennek a vertikálisok. Az elnevezés nem tőlem származik, de megmutatom, hogyan született. Így: A szürke most már a Pocak, a teknőctarka pedig a Manci névre hallgat. Vagyis nem hallgat, de attól még kellett nekik egy-egy név, mert a remény hal meg utoljára, hátha egyszer hallgatni fognak rá. Egyelőre az ajtónyitás, ablaknyitás jobban működik hívószóként, mint a nevük, vagy a kittykitty. Még tavaly tűntek fel a telepen a kismacskák, öten. Éppen parti volt a szomszéd tömb előtt, amikor nagy óvatos...

Hahaha, persze, hogy azt gondoltam, hogy mostantól aztán tökéletes tésztákat produkálok. Korántsem. Az első alkalommal a kurzus után elég szépen néztek ki a croissant-ok, büszkén mutogattam őket, szép belsejüket. A kutyának sem kellettek a piacon, egyet vett meg valaki, aztán már zárás előtt vette meg a maradékot egy vevőnk, aki hajlamos sok maradékot megvenni, aztán ha olyan a hangulata, szétosztja az egészet. A kísérője/házvezetőnője/ápolója ugyan hiába próbálja mindig meggyőzni, hogy ne vegyen meg mindent, de ő elég sokat költ. Mondjuk, a kajaféle elfogy náluk, megeszik az unokái, vagy ő maga, de előfordult, hogy a megvett virágcsokrokat szétosztotta a piacosok között. Szóval nem kellett senkinek a szép croissant, a pain au chocolat ellenben mind elfogyott. Múlt héten újra nagy lendülettel álltam neki, de most másféle vajjal, s friss élesztővel. Vádolhatnám a vajat a kudarcomért, de nem lenne sportszerű: én szúrtam el. A vaj hidegebb volt, mint a tészta, s már az el...

Egy-két fagyos nap után megint kellemesen langyos lett az idő, már ha a 10 fokot annak lehet nevezni, és lassan megszokom, hogy már virágoznak a mini nárciszok. Szép kis színfolt az ajtó előtt. A medvehagymák kétcentisek. A madarak - különösen egy vörösbegy -, sokszor tart csodás koncertet hátul a kertben, felül egy kiugró ágra,  meglepően erős hangon énekel. A mókusokkal meddő harcot vívok, eddig akárhová akasztottam az etetőket, elérték, leverték, fel- vagy leugrottak rá... Feladom!  Múlt héten pár napig volt valami fehér réteg a hegyeken, fagyott is, néhány alkalommal menteni kellett az odacsődülő, havat csodáló embereket kocsistul, de más fennakadás nem volt. Fennakadás inkább az íráshoz való kedvemben volt, mire leültem a gép elé, pöntyögni, elment az ihlet. Bezzeg séta vagy vásárlás közben fejben milyen jókat fogalmaztam, csak éppen leírni nem volt kedvem. Ma reggelre leengedett az egyik hátsó kerekem. Még jó, hogy tegnap sikerült megcsinálnom a nagybevásárlást ...

Tegnap délután - mikor végre elrugdostam magam vásárolni -, csodás naplementének voltam tanúja: a napfény megvilágította Bray Head gránittömbjeit, csupa arany lett minden szikla, fent a farm és a golfpálya felett. El is küldtem gyorsan egy fotót róla egy barátnőmnek, ő ismeri a sziklákat jól, tudtam, hogy tetszeni fog neki. Éppen belekeveredtem az iskolások délutáni kirajzásába: két középiskola is van a környéken, egy fiú- és egy lányiskola, pillanatok alatt tele lett a bolt egyenruhás, térdzoknis lánykákkal, akik uzsonnáért tértek be a Tesco-ba. Hazafelé pedig egyenruhás kamaszfiúk jöttek velem szemben. Hosszú meg-megakadó kocsisor jelezte, hogy megkezdődött a délutáni/esti csúcsforgalom, s mert a városban képtelenek szinkronizálni a lámpákat, délután négytől este hétig jobb nem áthajtani a városon. Sőt, amikor piaci értekezletre megyek, már fél 8 előtt el kell indulnom, hogy időre odaérjek, a mintegy 18 percnyi autózásra lévő épülethez. Pár éve félkor elég volt beülni az autóba,...