"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap végre a BBC leadta azt a részét Nigella Lawson új sorozatának, amiben az általa csak lágy citromos tortának titulált (vegán) tortát mutatja be, kékáfonyás kompóttal. A felvezetőben furcsa módon arra hivatkozott, hogy azért szeret vegánokat vendégül látni,mert friss, élénk ízű ételeket készíthet... Ha. Nem igazán értem, mi szükség volt indoklásra, hiszen a mindennapokban is lehet friss és élénk színű, érdekes ételeket készíteni, anélkül, hogy mostanában felkapott címkéket ragasztanánk rájuk. Sebaj, egy mindenevőnek sem árt ha van a tarsolyában egy vegán süti/tortarecept. Ez az a recept, amit már emlegettem, még az elkészítése előtt. Mostanában a piacra csinálom, de "mentesítettem" mindentől, ami egyesek szerint "árt", ezért se liszt, se cukor, se tejféle nincs benne. A piacon többször kértek már cukormentes süteményt, ezért alakítottam rajta. Finom, ha nem számítjuk az enyhén homokszerű gluténmentes lisztkeveréket, s hajlandóak vagyunk dupla adag citromhé...

Mozgalmas hét van mögöttünk. A falra mindenhol felkerültek az új színek, a kisszoba (mostantól műhely) vakítóan fehér, egyelőre "kórházszerű", ahogy Róbert mondta. Nagyon kapacitált, hogy valami színt válasszak oda is, de mivel mostantól ott akarok sütizni, ragaszkodtam a kórházfehérhez. (S valahol bennem van a félelem, hogy majd jön vissza a penész, s akkor minél előbb észre akarom venni a gyanús foltokat.)   Műhely most és régen    Hálószoba Folyosó V. hazaérkezett hétfő este a szokásos novemberi budapesti látogatásából, s persze, addigra még korántsem nyerte vissza megszokott illatát a lakás. Büdös volt, ne tagadjuk. Általában jól bírom a büdöset, a fura szagokat, de a hét közepén még az én gyomrom is vetett egy bukfencet, mert a hátsó traktust (is) betöltötte valami forrázott, de már kihűlt tyúktollra emlékeztető alattomos szagfelhő, ami elkerülhetetlen velejárója az ilyen munkáknak. Róbert olyan dolgokat is elvégzett, ami alighanem hozzátartozi...

Az ún. skirting board-ot biztosan abban a korban találták ki, úri szobákhoz, amikor még olcsó volt a cselédkéz, és volt, aki rendszeresen leporolta, mosta ezt a szerintem fölösleges, barázdált lécdarabot a szoba falai mentén. Amikor tegnap és ma, a festési előkészületek során négykézláb mászva a fal mentén poroltam, mostam, töröltem a léceket, a pokolba kívántam azt, aki kitalálta. Találtam egy oldalt , ahol az emberek egymás torkának esve magyarázzák el, miért kell, vagy nem kell a skirting board, milyen maradvány ez a régi építési szokások közül. Én mindenesetre nagyon meggyűlöltem ezt a feltűnően olcsó faanyagból odasikerített porfogót... Míg ott kúsztam a fal mentén, Oisín, a macska kintről nézett befelé, mert ott ült az ajtó elé száműzött, leharcolt lábtörlőn, ami - ahogy a kertből beléptünk a hálóba - le szokta szedni a kosz nagyját a cipőnkről. Sajnos, kiderült, hogy gépben nem mosható, így vettem egy újat, kisebbet, moshatót, ezt pedig kiraktam azzal a céllal, hogy majd ne...