"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

S lám, máris eltelt az első két hét, lassan visszarázódom a rutinba, koránkelésbe, próbálom feldolgozni a változásokat, újra rendszert teremteni magunk körül. Most balról az ablakjavító emberek, Darren és David csiszológépének zümmögésnek nem nevezhető hangos morgása hallatszik, jobbról, az ablakon át a fűnyírógép zaja... Ideális állapot blogoláshoz. Az ihletet időnként hangos reccsenések törik meg, amikor valamelyikük lefeszegeti a régi keretet az ablakról. Elvileg ma, sokéves várakozás és reménykedés után pótolják, csiszolják és lefestik az új, eddig szorgalmasan beázó kereteket. V. két hete dolgozik a Félmellűnél, egyelőre a betanulás időszaka tart, még fura neki az akadozó tömegközlekedés, a kantin hiánya. Azt már kitaláltuk, hogy legjobb, ha reggel elautózik velem a villamosmegállómig, lerakjuk a kocsit, aztán Dublinban egy megállóval lejjebb leszáll, mint én, végigballag a Grand Canal partján, s tíz perc alatt ott van az irodában. Hazafelé pedig busz, amivel eddig nem sok sz...

... és kedvetlenség, a muszáj-ok okozta ennui, vagy mi, a naplóba, az út során összegyűjtött papírkák ragasztgatása, friss emlékek idézgetése - tényleg ott voltunk, tényleg megtörtént... A meglódult kert és a sok szín vigasztal azért, s holnap új kezdet is: V. dolgozni kezd a Félmellűnél. Remélem, jó korszak indul.

... Sopron - München - Bühl - Nürburgring... Ez utóbbi éppen zárva, 4 óra múlva nyit... Kicsit dőlt a gőz a fülemen, de most már berendezkedtünk a várakozásra, Nürburg falucskában, a vár alatti vendéglőben. Végül is, van könyv, kötés, a kocsiból lehet hallgatni a lent dübörgő autókat, akik miatt mi most nem mehetünk körbe... Tegnap még reggel 9 órai nyitást írtak, mire ideértünk, 17:15 lett belőle... De talán addig eláll az eső és száraz lesz a Nordschleife.

Budapesten vagyunk, jobbára evéssel és találkozókkal töltve az időt. Az idő kegyes, kellemes tavaszi meleg van, s esőt is csak egyszer láttunk. Remek helyeken voltunk enni, voltunk a hagyományos Locsolótúrán is, amit egy ötéves kisgyerek kezét szorongatva tettem meg... Izzasztó volt! Főleg az elmosott, leomlott ösvényrészek miatt. Budapest a régi, nem változott, a Duna továbbra is félelmetesen nagy a Liffey-hez képest. S kaptam egy üveg magyar whisky-t, melyet félretettem az 50. születésnapomra. Egyikből sincs még egy, meg kell becsülni!