"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az elmúlt héten minden nap valami párás, ködös lepel fedte a városokat, a vidéket - novemberi szürkeség és nyomottság telepedett mindenre, de augusztusi-szeptemberi lagymeleggel. Reggel már kardigánban, könnyű sálat tekerve a nyakamra mentem munkába, hogy délben aztán pólóra vetkőzve villamosozzak. Olyan semmilyen idő ez. Eeggel ősz van, délben nyár. Ma reggel is szürke réteg fedte az eget, kitekeredett, fájó nyakkal ébredtem, s hiába masszírozott V., kente rá a Voltarolt, csak nem szűnt a fájdalom. Aztán, amikor nem sokkal  később az ismerős lüktetés is megindult a szemem mögött, már a migrénbe belenyugodva mentem a gyógyszerért. Fájt, nyögtem, elaludtam, s mire újra felébredtem, már ragyogóan sütött a nap, olyan csodás idő lett délutánra, hogy csuda.  Már egy hete elhatároztam, hogy valamilyen módon megmentem a közösségi kiskert elhnyagolt, nagy mennyiségben leszedésre váró paradicsomjait a rohadásról. Ma, kora délután megint kimentem egy újabb adagért, aztán a nagy...

Szép idő van és munka, így tehát most csak egy recept következik és két idézet: Paco lencselevese 1.5 pohárnyi lencse (2.5 decis pohárra gondolt) 1.5 l víz só ízlés szerint 2 teáskanálnyi édes őrölt paprika 1-2 evőkanálnyi olívaolaj 3 nagy gerezd fokhagyma, felszeletelve 1 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 1/2 zöld kaliforniai paprika 1/2 piros kaliforniai paprika 1 nagy sárgarépa, apróra kockázva A lencsét a vízzzel félig puhára főzzük, közepes lángon. Közben egy serpenyőben az olajon üvegesre pirítjuk a hagymát a fokhagymával. Utána kiszedjük az olajból, s géppel pépesre őröljük, esetleg egy kanálnyi vizet öntünk hozzá, hogy a gép könnyebben megbírkózzon vele. Ezt hozzáadjuk a félig megfőtt lencséhez. A megmaradt olajon a kétféle paprikát és az apróra vágott sárgarépát puhára főzzük, majd ezt is - olajostól - hozzáadjuk a leveshez, s nagy lángon 5 perc alatt - vagy a lencse puhulásáig - készre főzzük. Ez a Paco-féle változat, ugyanis a spanyolok...

Most már annyi mindennel vagyok adós - emaileken kívül is -, hogy csuda. Van egy félkész írásom Myrtle Allen-ről és az ír konyhaművészetet megváltoztató szakácskönyvéről, nem tudom, mikor fejezem be... Vannak kiválogatandó és felrakandó fényképek.... s emellé az Élet, nagybetűvel, a Munka, szintén nagybetűvel... Ma reggeli fegyvertényem az volt, hogy megkötöttem az autóbiztosítást Julie-ra, így most már nemcsak az én nevemen van, de én vagyok a fő biztosított is. Persze, nem vagyok olyan kőkemény és határozott, mint az uram, így a simabeszédű ügynök rábeszélt valami extra biztosításra, hogyha bármelyikünket baleset érné, akár kocsival, akár azon kívül. Szerencsére az elrebegett halványka igenem csak 30 extra euróba került, s remélhetőleg az uram ezért nem harapja le a fejem. A Munka terén annyi változás van, hogy ugye, Miceál felmondott. Sokáig, távozása napjáig azzal kábított minket, hogy egy új, brazil grillbárban lesz manager, aztán amikor kezébe nyomtuk a búcsúajándékot, c...

... avagy történet arról, hogy mennyire összepasszolunk. S ez a hihetőség határait feszegeti, de sebaj. A mi sztorink. Ma az egyik tortára (rózsaszín!) azt kellett felírnom, hogy "Boldog 3. Születésnapot Isaura" (angolul, persze). Ok volt a derültségre, bár kollégáimnak fogalma sem volt róla, ki az az Isaura, aki sanyarú - és hosszantartó - rabszolgasorsával szórakoztatta a magyar nézőket. Fel is tettem a torta képét a Facebook-ra, délután négykor, hadd szórakozzon még egyet a nagyérdemű. Fél hatkor kapok egy sms-et az uramtól. "Isaura. Csak úgy eszembe jutott. Mikor jössz?" No, látta a fotót, gondoltam. Hat után találkoztunk, a kocsiban beszámoltam a napi érdekességekről. "Nnna, mit szóltál az Isaura tortához? Jó, mi?" kérdeztem, mire ő: "Milyen Isaura tortához?" "Hát amit felraktam a Facebookra." "Nem láttam. Kettő óra óta nem értem rá Facebookozni." "De hát még sms-eztél is, hogy Isaura". Néz az uram rám,...