"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma megérkezett, egy nagy raklapra pakolva, sok-sok dobozban, Luxemburg-ból. (Ott nyomták.) S ott van benne a nekem szánt vállonveregetés is. Ahhh. Azért örültem.

Amióta megjöttünk, Maska sehol. Már többször töltöttem el hosszadalmas perceket azzal, hogy a szomszédunktól elválasztó falnál állva kiabáltam a nevét, ciccegtem, ksszegtem, cicukáztam, de Maska sajnos, sehol. Ilyen még sosem volt, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy elhalálozott, mert aligha költözött volna ki jószántából a szomszédból, ahol - mint kiderítettem -, van egy öreg, használaton kívüli galambdúc a földön, akkora bejárattal, amin egy Maska pont befér.  Miért is hagyná ott az aranyéletet, magától... Az utóbbi időben már a húspotyadékért is csak hosszas unszolásra volt hajlandó leugrani a falról, az elkopott fogairól, süketségéről úgy sejtettem, nem mai csirke már.  Az uram örvendezett vala, mert most legalább egyeduralkodó a dobogón, ahol - szerinte -, mindig is a Maska után következett. A madarak kezdenek visszatérni a kertbe, a vörösbegyet és egy cinkét már láttam hosszasan kutatni a növények között, s mind gyakrabban hallatszik hangos madárdal a b...

Update: Pappito szólt, ezért javítom a glütént gluténre. Köszönöm. S közben eszembe jutott valami, szintén Bertinet-től: az ócska, felfújt bolti kenyér penészedik, a jó kenyér megszárad. Amikor januárban Bertinet-nél a kenyérsütést tanultam, sokat beszélgettünk a lisztérzékenységről. Ő eleve úgy áll hozzá, hogy az a sok tartósítószer, felesleges puffasztó, penészesedésgátló, mianyavalya, amit az évek során a szupermarketek számára kifejlesztett kenyerekbe (is) tesznek, okozza ma a problémákat. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban lett volna körülöttem lisztérzékeny, vagy hallottam volna ilyesmiről, gyakorlatilag azóta ismerem ezt a betegséget, amióta itt találkoztam a jelenséggel. A kávézóban egyre többen kérik - tehát kell, hogy legyen -, a gluténmentes sütiket, tortákat, egyre több szakácsköny jelenik meg speciális receptekkel, egyre sűrűbben kerül elém az a liszthelyettesítő keverék, amiből a sütijeinket készítem. (Bár senkit nem lehet boldoggá tenni, a minap valaki azért nyafo...

Múlt szombaton hazaérkeztünk a nyaralásból, ami remekül sikerült, egy-két apró bukkanót leszámítva. Meg- és bejártuk a Pireneusokat, néhány kivételével az összes hágóval egyetemben, balról-jobbra, Bilbaótól a Rózsák öbléig a Costa Brava-n, s vissza. Úsztunk a Földközi-tengerben (na jó, dugóként "bobbingol-tunk" - egyik kedvenc angol szavam -, mert dobáltak bennünket a hullámok),  napoztunk, lett egészen kis színem. Ettünk, sok finomat, jó helyeket találtunk, könyv segítségével, vagy csak véletlenül. Szert tettünk egy, a cetlije alapján Duduch, általunk azonban Jamón névre keresztelt fekete malacbábura, mert szokásunktól eltérően most nem birkabábut vettünk a meglátogatott országban, hanem malacot. Utána Tip nevű utazó birkánkkal együtt jöttek velünk mindenhová. Megszálltunk remek és kevésbé remek helyeken. Ittunk töménytelen mennyiségű baszk bort, txakoli-t. Rájöttünk, hogy a franciák szeretnek a mi sávunkban szembejönni a hegyi úton, akár látnak minket közeledni, akár nem. ...