2014. február 24.

"Magyarokba botlottunk!"

Régi sztori a mai cím, illetve az azóta is sokat emlegetett mondás eredete: Péter és Mónika, azóta már Budapesten élő ismerőseink vásároltak egy boltban, és magyarul beszélgettek maguk között. Nem messze tőlük idősebb magyarok vásároltak, akik meghallották Mónikáékat beszélgetni, s más magyarokkal lehettek együtt, mert (Péterék füle hallatára), már a pénztárnál állva átkiáltottak valakiknek: "Képzeljétek, magyarokba botlottunk!" Pedig nem szólították meg Péteréket, csak megállapították, hogy ők is magyarok.

Miután sikerült így teljesen humortalanná tennem a humoros esetet, elmesélem, hogy én is magyarokba botlottam. A neten. Nemcsak ott, hiszen jártamban-keltemben elég sokszor hallok magyar szót, a minap a TK Maxx-ban tobzódtam, amikor mögém került a sorban két magyar hölgy. Vagy az utcán megy el mellettem fiatal pár, s magyarul beszélgetnek. A sarki kávézóban is dolgozik egy magyar hölgy, ha még ott van, nem tudom, de rendelt tőlünk egyszer Pippa Pig-es tortát, s magyarul beszélgettem vele a telefonban. Sőt, magyar volt az a hölgy is, aki alaposan, minden részletig kiterjedően megrendelte gyermekének a kis tortát, a cupcake-eket, majd, amikor fizetés, szállítási részletek után érdeklődve kereste őt többször is Ray, egyszerűen eltűnt. Még jó, hogy nem sütöttem le semmit, fizetés előtt. Ilyen is akadt, egy csak, de bántott nagyon.

Szóval vagyunk magyarok itt, bőven.

De akikbe belebotlottam, s akikről írni szeretnék, azok itt élő, valamilyen kisvállalkozást vezető magyarok. Az első Kele Hajni, akinek csodás szappanjait az Irish Times-ban láttam meg először. Később a karácsonyi vásáron találkoztunk, az RDS-ben, ahol ott szagolgattam a szappanokat, amikor odalépett hozzánk, s persze, hamar kiderült, hogy - szó szerint - egy nyelvet beszélünk. Weboldala szerint már sok éve foglalkozik szappankészítéssel, szép sikerrel. Ennivalóan szépek azok a szappanok, az ember már-már harapna, amikor rájön, hogy ezekkel bizony mosakodni kell...

Kele Hajni szappanjaival

De először nem tőle, hanem Dittétől fogok szappanokat venni, mert őt személyesen is ismerem, s a szappankészítést ugyan nemrég kezdte, de a darabok roppant vonzóak, s biztos lehetek benne, hogy a lehető legjobb anyagokból, nagy odafigyeléssel készültek, hiszen Ditte kerül minden káros anyagot, amit egy bolti szappanba belenyomnak a gyárban. Én pedig, szappanőrült lévén már ki is szemeltem, hogy melyikekből szeretnék majd venni, ha megint találkozunk. Addig Nektek ajánlom őket figyelmetekbe. Dittét péntek délelőttönként a Midleton Country Market-en lehet megtalálni, vagy kedden délelőttönként a szintén midletoni Well and Good bioboltban.  Saját weboldala is van, ami inkább az általa készített sütikkel, ételekkel foglalkozik (http://www.eastcorkpaleo.com/), de a Facebook oldalán is megkereshetitek:

Ditte szappanjai

Ivettel véletlenül találkoztam (személyesen még nem, csak a kollegájával, de hamarosan visszatérek a boltba). Ivett virágboltot vezet Dublinban, tőle fogom megrendelni a mini és a rendes rózsákat arra az áprilisi esküvőre, amire a tortákat én sütöm, Andreas és Ted esküvőjére. A bolt előtt elsétálva magyar/lengyel üdvözlő felirat ütötte meg a szememet, csakis ezért mentem be, s de jól tettem! A Green Art Florist bolt Dublinban, az Aungier Street 20. szám alatt található. Csokrok kiküldését is vállalják, s a választékuk rendkívül széles!

A magyar (erdélyi) testvérpárt szintén egy újságcikk alapján találtam meg. Magyar Levente és Attila Mamukko nevű cégük tulajdonosaként régi vitorlák, bőrdarabok újrahasznosításával, valamint hajók, vitorlások kárpitjainak felújításával, elkészítésével foglalkozik. Kinsale ehhez remek helyszín! Legutóbbi terméksoruk a holland Astrid oktató vitorláshajó vitorláiból készült. A hajó tavaly nyáron süllyedt el Írország partjainál, s pár hónapig a tenger fenekén várta, hogy kiemeljék. A tengervíz fakította vitorlákból készültek a weboldalon is megtekinthető egyedi táskák. 

Fotójuk a weboldalukról származik.

1 megjegyzés:

Medve írta...

Köszönjük. Én mint fő-fő magyar megjegyzem, vicces, hogy szinte minden itteni magyar ismerősünk román, vagy szlovák területről valósi. Nem tudom miért, így alakult. De azt jó látni, hogy vannak páran, akik itt is megtalálják magukat, és nemcsak beilleszkednek, de még valami többet is hozzátesznek a helyi kultúrához. A többiek meg... hát ők nem az ismerőseink :)