2010. szeptember 22.

Munkahegyek (is)

Mi volt a héten? Vettem izlandi fonalat, csipkekötéshez, egy csodás fonalas boltban, ami, sajnos, lent van vidéken, bő húsz-huszonöt perc kocsival, de az biztos, hogy oda fogok még menni. Új-zélandi fonaluk is van! Naná, hogy visszajáró vendég leszek :-)

Voltam gyászmisén - gyomorszorongva, de elmentem. Sheila, legkedvesebb piaci kollégám régóta nagybeteg édesapja halt meg a hétvégén. Muszáj volt elmenni.

Találkoztam új ismerőssel, aki a blogon át talált rám pár hónapja. Sajnos, kellemesen sikerült találkozásunkat ma ex-főnököm telefonhívása szakította félbe. Ügettem haza, sütni, s alig végeztem a munkával, jött az újabb mail, hogy méééég kellene süti. Így majd valamikor, talán a hétvégén ráérek blogolni megint.

"Újismerősömtől", S.-től olyan, de olyan kenyeret kaptam ajándékba, hogy még. Este tapogattuk, szagolgattuk, nyomogattuk V.-vel, a kenyér minden akadályt nevetve vett. Irigykedtem. Istenem, mennyi mindent kell még megtanulnom a kenyérsütésről!

Az első olyan fehér kenyér volt itt, amibe, ha beleharaptam, nem nyomódott-mállott széjjel a fogaim között, hanem tartása volt, harapni lehetett, nem is tudom elmagyarázni, milyen jó volt. Nyomogathattam két tenyér között, durván, laposra, újra kirúgta magát, lyukacsosan, illatosan...

S örülhettem is ma még, igaz,
más örömének, de jó volt, ezt a remekül sikerült napot betetőzendő. Még így ismeretlenül is összeszorult a szívem, hogy jajdejó. Nehéz megmagyarázni. Olvassa a blogot az ember, s azt hiszi, "ismeri" őket, holott nem, sosem találkoztunk, mégis.

Örülni jó.

S ma megturkáltam Maskát, amint éppen teli volt a szája, mert úgy gondoltam, elég volt az ujjheggyel elkövetett simításokból - egy próbát megér: legfeljebb letépi a karom, vagy cifrára csíkozza a bőröm a karmaival. Egyiket sem tette meg, mert nagyon tele volt a szája, így csak lelapulva tűrte, hogy a két füle között, majd a nyakán megsimogassam-tapogassam. Jóóó vóóót. Edzését folytatjuk, hátha megszokja.

4 megjegyzés:

Pappito írta...

köszönjük szépen, hogy velünk örültél!
Nagyon jól esik ám!

Dzsuszti írta...

Szerintem megszokja, nagyon drukkolok. :)

Alexandra írta...

huh, a Yarn Room egy csoda! még a dun laoghare-i piacon vettem tőlük gyönyörű baby alpaca fonalat, amiből az anyukám készített mellényt...hmm....a legszebb és legpuhább, amit valaha kötött nekem :)

kisrumpf írta...

Dzsuszti, úgy legyen, egyelőre majdnem mindig elugrik :-(

Alexandra, ugye...?! S te kötsz? Ha esetleg lemennél, szívesen leviszlek, legalább lesz kire fognom az újabb látogatást :-)) Kedd esténként közös kötést tartanak!