2009. november 4.

Kedves Emese és Laci!

Nos, igen, még mindig vigyázzban ülök, sőt, a szokottnál is jobban kihúzott vállal. Mert csak egyenes háttal megy az ülés. Valamit rosszul csináltam az éjjel, mert hajnalban arra ébredtem, hogy piszkosul fáj a hátam, s csak hanyatt tudok feküdni, párna nélkül, de az is eléggé kellemetlen. Felkelésig hol el-elbóbiskoltam, hol azon malmoztam, vegyek-e be fájdalomcsillapítót, vagy ezért a kicsiségért talán nem kellene... Lustálkodtam volna még, de ma muszáj volt kelni időben, mert az uram ma vitte Böhömöt a szereldébe. A kipufogó pedig sehol.

Tegnap este már elért Athlone-ig, kérdés, ma elér-e ide?

Az uram enyhén szólva is feszült volt munkába induláskor, hogy hol a kipufogó, a szerelde lefoglalva... Ráadásul - ami még több okot ad a feszültségre - ma még lesz egy kellemetlen össznépi míting is a Gyárban. Itt van ugyanis a nagyember a központból, valami főfejes, aki majd megmondja, hogy elbocsátások vagy összevonások, vagy megszűnések lesznek-e... Még a míting időpontját sem tudja, csak az ilyenkor szokásos pletykák jártak tegnap körbe, találgatások, ijesztgetések.

Lehet izgulni.

Én pedig igyekszem nem venni nagy levegőket, hogy ne érezzem úgy minden alkalommal, mintha valaki durván marokra fogná a gerincemet a lapockáim alatt. Próbálok visszaemlékezni, emeltem-e nehezebbet a szokásosnál (nem), csapott-e meg huzat (nem), és megütni sem ütött meg senki, és elalváskor is kedvenc pózomban voltam, attól csak nem fájhatok? V. szerint túl sok vacak és párna van a fejem alatt, az a baj. Szerintem csak indokot keres, hogy a kék kockás cicababámat kirúghassa az ágyból.

Másik eset, hogy öregszem. Egyre többször fordul elő a hajnali felébredés, álmatlanul forgolódás, amin jól felbosszantom magam, mert nekem minden alvással tölthető perc roppant fontos :-)

Aztán elolvastam Erika bejegyzését, és eldöntöttem, hogy igaza van, nem engedek a körülményeknek, jó nap lesz ez a mai! A kipufogó csak megjön, s elviszem a szereldébe, a nagyember pedig majd megmondja, mi lesz, s ha esetleg állás nélkül maradna az én egyetlenem, akkor - saját felajánlása! - elküldöm sütit árulni Ranelagh-ba.

Tehát akkor most mély lélegzet - na jó, nem olyan mély -, s megyek sütizni, alkotni, sürögni, forogni! Majd ilyenekre gondolok, mint ez a kép, emlékkép, Bilbaóból (a flickr-ről csórtam). Pontosan itt ültünk, ezeket ettük, itt nevetgéltünk és élveztük az életet.

Máris jobb!

4 megjegyzés:

Erika Antal írta...

Jaj ne is mondd, ezek a hajnali felébredések engem is kiborítanak, mert az alukászás nálam is szent dolog :))). Fordulsz egyet és mintha abban a pillanatban élesítenék az agyadat és onnantól kezdve pörög mintha nappal lenne... borzalom :(((. Én fél négykor szoktam ébredni. Majd egyeztetjük az órát és telefonozunk egymásnak :))).

kisrumpf írta...

Igen, az az agypörgés... s az óvatos fordulások, helyezkedések, nehogy V. felébredjen... S aztán a délben fejbecsapó álmosság... utálom!

Nekem 5 óra a bűvös időpont. Kávé? Messenger? :-)

csibike írta...

V. nem tud megmasszírozni? Vagy egy gyógymasszőr? Hátha :)

kisrumpf írta...

V. masszírozgat, ha hagyom, de sajnos, lassan javul :-(