2009. április 8.

Pepperpot beef ítéletidőben

Tegnap már a délutáni szállításből hazajőve gyanús volt, hogy erős idő jön. Mire sütőbe került a vacsora, melyet majd bővebben elemeznék, odakint - és a szellőzőkben - üvöltött a szél, s az eső kezdett betolakodni az ablak egyes eresztékein - még szerencse, hogy mindig van esővíz felitatására rendszeresített öreg konyharuha. Ha délnyugatról fúj és esik, beázunk.

Mivel tudtam, hogy ilyen szélben és esőben az uram határozottan ideges lenne, ha a kelleténél egy másodperccel is többet kell a szabadban tartózkodnia, ezért jó korán odaautóztam Trish lakása elé, hogy kocsiból azonnal kocsiba szállhasson át az uram, ne kelljen egy percet se várnia. A kapuval szemben, egy hatalmas bokor alatt parkoltam, s meg kell mondanom, hiába volt jó könyvem a várakozás idejére, néhányszor riadtan néztem fel, mert a zajból meg voltam győződve, hogy vagy a bokor szakad rám, vagy egy lehajló ág fogja majd végigkaristolni a kocsi tetejét.

Szerencsére egyik sem történt meg, de igen fenyegető volt a szél zúgása.

Ebben a hideg időben, amikor még a fűtést is be kellett kapcsolni, igen jól esett ez a finom étel. A recept abból az "Avoca Café Cookbook"-ból származik, amit Adhaimhín-tól kaptam kölcsön, s amiben a tea brack receptje is szerepel. Adhaimhín a lelkemre kötötte, hogy ezt a receptet próbáljam ki. Ez kifejezetten egy olyan kaja, amivel a házunkat ellepő kőművesbrigádot, vagy nagyobb baráti társaságot jól lehet tartani. Csak ne kérdezzétek, milyen bor való hozzá, addig nem terjed a tudásom. Ilyen estén - két esővízáztatta konyharuha facsarása között - én a jó forró teára szavaztam.

Az étel a pepperpot beef névre hallgat, nevezzük paprikás marhának. Emile, hűséges tűzálló edényem most megint jól jött, mert előbb megkapattam benne a húst, aztán nyakon öntöttem a szósszal, nem kellett külön serpenyőkkel vacakolni.

Az eredeti receptet közlöm, amely 8-10 főre szól, de a 3/4 kiló hússal készült "fél" adag a mi háztartásunkban egy-másfél étkezésre volt elég, tönkölybúzából készült kenyérrel (igen, megint sutba dobtam az Atkins-t, életem első, jól sikerült tönkölybúza kenyere, friss élesztővel).

Hozzávalók:

2.2 kg felkockázott, gulyásnak való marhahús (nem baj, ha kicsit zsíros)
Liszt kevés porított gyömbérrel keverve (én borsoztam, mert az uram nem rajong a gyömbérért)
olíva vagy napraforgó olaj a hús sütéséhez
5 x 400 g-os paradicsom konzerv
3 csapott evőkanál barna cukor
5 evőkanál enyhe borecet
3 evőkanál édes csiliszósz
3 evőkanál Worcestershire szósz
3 fokhagymagerezd feldarabolva (a fél adagunkba tettem ötöt, de mi már csak így szeretjük)
2 babérlevél
3 piros és 2 sárga kaliforniai paprika

(A hűtőben találtam egy elárvult jalapeno paprikát - ó, az én hűtöm apró titkai! - azt is beleaprítottam, persze, csak azután, hogy kimagoztam. Csiliszósz helyett egy másik csodát, Frank's RedHot Sauce-át használtam, nyelvet maróan erős, de igen finom! Az itteni Tesco-kban kapható.)


A felkockázott marhahúst keverjük össze a gyömbéres (borsozott) liszttel, hogy mindenhol befedje a húst. Kis adagokban kapassuk meg a húst a felforrósított olajon.

A paradicsomot, a cukrot, az ecetet, a csiliszószt, a Worcestershire szószt és a fokhagymát tegyük egy edénybe, és botmixerrel törjük-keverjük össze. A húst rakjuk egy tűzálló edénybe, öntsük rá a szószt, a hús közé csúsztassuk be a babérleveleket, s 180 fokra előmelegített sütőben süssük egy órán át. Utána keverjük meg, adjuk hozzá a kimagozott, durva darabokra felvágott paprikát, s süssük még 30 percen át, vagy míg a hús omlós nem lesz, és a paprika meg nem puhul.

Rizzsel tálaljuk, s adjunk a tetejére tejfölt. Mi tejföllel és vékonyra szelt kenyérrel ettük. Nagyszerű! Amikor mondtam az uramnak, hogy ma este csirke lesz vacsorára, tiltakozott, és a maradék paprikás marhát követelte. Ennyire finom!

S nem, nem felejtettem el, a citromos tart és a burgundi beef receptjét sem!

***

Tegnap egy ismerősöm érdeklődött, milyen előírásokról-szabályokról kellene tudnia, hogy egy sütibizniszbe belevághasson. Elmeséltem, amit tudok, s elmondtam azt is, hol tartok most, konyha és számottevő bevétel nélkül. Mivel nem akarok bankkölcsönt felvenni, a helyzetem a 22-es csapdája, írtam ismerősömnek. Az új kuncsaftok megszerzéséhez konyha kellene, a konyha bérének kifizetéséhez pedig fizető kuncsaftok. Bankkölcsön nélkül nem megy, de tartozni nem szeretnék. Patthelyzet.

Amikor a linkeket szedtem össze, felfedeztem, hogy a Food Safety Authority of Ireland (az itteni KÖJÁL) weboldala megújult, s most sokkal több információ áll rendelkezésre. Pl. némi eurók ellenében küldenek olyan információs csomagot, amely aszerint van összeállítva, hogy a t. érdeklődő milyen vállalkozásba szeretne kezdeni. Gondoltam egyet, s felhívtam őket, hogy megrendeljek egy csomagot (Food Manufacturers Selling to the Final Consumer), legalább hadd tudjam, milyen előírásoknak nem teszek eleget, khm.

Alig jött ki a számon, hogy melyik csomag is érdekelne, mivel is szeretnék majd foglalkozni, a hölgy már figyelmeztetett, hogy ugye tudom, hogy be nem jegyzett food business fenntartása milyen büntetéssel jár, igen, mondtam, az az 5000 € szinte üvölt a lapról, ne aggódjon. Adtam címet, fizettem, ő megadta a helyi Environmental Health Officer telszámát, mert azt az illetőt kell kihívni, s ő felméri, hogy az általam fenntartott "premise" alkalmas-e egyáltalán kaja előállítására. Aztán elkérte a telefonszámomat.

Ebből persze, jó magyar beidegződéssel nem arra gondoltam, hogy majd később felhív, hogy megkaptam-e a csomagot, vagy esetleg értesít, hogy további előírás jelent meg, amivel bővíthetem az irattartóm vastagságát, hanem az, hogy most majd jól bejelent, s hamarosan kopogni fognak az ellenőrök az ajtón (holott biztosítottam róla, hogy majd később szeretnék sütni). Upsz. Felhívtam V.-t, ő megnyugtatott, hogy nyugi, ez nem Magyarország, nem fog rám szabadulni egy ismeretlen "vásárló", hogy jaj, hallott a sütijeimről, rendelne, aztán félóra múlva visszajön, hogy csókolom, én vagyok az Officer. De azért ott a zabszem a fenekemben. De nem értem, miért van ott, hiszen piaci tagként két napot minden héten legálisan sütéssel tölthetek.

(Vajon egy ilyen ellenőrzés során meghatná-e őket, ha azt mondom, tessék nézni, én a magam naiv módján nem szabályszegni akartam, csak mindent elkövetek, hogy ne a munkanélküli segélyért sorbanállók sorát szaporítsam?)

5 megjegyzés:

Erika Antal írta...

Nahát ennek az officer történetnek szeretnék majd hallani a folytatásáról (vagy reményeim szerint a nem folytatásáról). Mert ha hiszed, ha nem, majdnem a mondat közepén szakítottam félbe az olvasást, hogy egy kommentbe megkérdezzem, jó ötlet volt-e ez a telefon? De megerőszakoltam magam és végig olvastam, így némileg megnyugodtam L. szavaitól. De nem tagadom az első gondolatom nekem is az volt, na most tuti kapsz egy jó kis ellenőrzést... mint ahogy az itthon menetrendszerűen bekövetkezett volna :(((. Nincs mese, üldözési mániám van.

kisrumpf írta...

Elfogott a buzgalom, azért rendeltem a csomagot, s gondoltam, jobb tudni az előírásokról, mint sejteni őket. Gondolod, hogy ez üldözési mánia lenne? Vagy csak túl sok sztorit olvastam arról, hogyan vertek át APEH-ellenőrök jószándékú kisiparosokat?

Amúgy a kávézót anno úgy ellenőrizték, hogy pár nappal korábban odatelefonált a volt főnökömnek valaki, hogy "majd jönnek". S a súlyos mocsok láttán is csak ejnye-bejnyézett a fickó.

Reménykedem. :-) S sosem vagyok itthon :-)

Erika Antal írta...

Nem a te lépéseddel van baj, az teljesen normális volt. A felelősen viselkedő ember utánajár , hogy milyen kötelezettségnek kell(ene) :), eleget tennie.
A nem normális dolog a reakciónkban volt. Csak két rövid példa:
1. a Kv-zóm 8 hónapig volt nyitva, ez alatt az idő alatt 5x volt kint a KÖJÁL (valami jóakaróm feljelentett, és a végén már a KÖJÁL-os kért elnézést, hogy jön) és 2x vagy 3x volt az APEH. Mindegyiknek büntetés volt a vége, úgy, hogy sűrűn elnézést kéregettek, de nekik ezt kell.
2. Lehet, hogy nem jutott el a híre hozzátok, de pont a hetekben szívatott meg egy APEH-os egy rövidáru kereskedőt. A gyerekére hivatkozva hosszasan könyörgött a pasinak, hogy legyen szíves cserélje ki a zipzárat valami rongyon (nem tudom már mi volt). A pasi magyarázta neki, hogy nem teheti, nincs rá engedélye stb. a csaj addig erősködött, könyörgött, míg a pasi megcsinálta és NEM fogadott el pénzt érte. majd a Csaj balra el. Két perc múlva vissza, hogy APEH ellenőrzés, olyan tevékenységet folytatott, amire nincs engedélye 500 ezer Ft bírság.
Csodálkozol még az első reakciómon? :)))

Ditte írta...

Itten az ismerős, aki sütibizniszen gondolkodik. Van rá valami mód, hogy suttyomban elolvassam, amit Neked kiküldtek 65 euroért? :)
Az nem jó, hogy ha kibérelsz egy kicsi lakást, és annak a konyháját nevezed ki üzemi konyhának? Vagy csak direkte konyhának készült konyhát lehet hivatalosan használni?

kisrumpf írta...

Erika, pontosan a fenti sztori járt az eszemben, amikor letettem a telefont, és eszembe jutott, hogy a nő minden adatomat tudja. De ír ismerősök megnyugtattak, hogy annyira nem agyasok itt a hivatalos népek, hogy így trükközzenek.

Ditte, 2.5 kilós az anyag, a postás két kézzel adta át. Ha Medve erre jár, szívesen kölcsönadom. Legtöbbje arról szól, hogyan és hol okíttathatod a beosztottadat food safety-re. Amúgy konyha célra épült konyha kellene, két mosogatós, csempézett falakkal, ha nagy a sütő, akkor gőz elvezetésével, külön kézmosóval... Nézzél esetleg konyhákat, amit már meglévő cégekkel vehetnél ki "felesben". Esetleg inkubátor házakat, az ottani Enterprise Board segíthet ebben. Azt hiszem, én is ezeket fogom majd próbálni, ha odajutok.

De én még mindig a piacot javaslom! Ha tudok szerezni "zöld könyvet", elküldöm, jó? Hogy lásd, ott milyen szabályok betartását várják el.