"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Kis bíztatás után kijött a privát cég embere, mint kiderült, egy Pável nevűre bízta a cégvezető a munkát, s már az esti sötétben, de ő felszerelt egy új antennát. Meglepően elfogadható áron. Kisebb, modernebb, a kifújótól kellő távolságra, az ablakkiugró védelmében ül most az új tányér. Meglepett, hogy az esti sötétség nem zavarja a szerelésben, de biztosított róla, hogy ez nem gond. Egyetlen virágcserepet kellett csak odébb raknom, mást nem is kellett pakolgatni. Majd kell a bojlernél! Elvileg jövő pénteken jönnek, a szerződést még nem kaptam meg, elvileg emailben jön, tegnap hívtak fel ez ügyben, miután reggel boldogan jelentettem, hogy szabad az út a szereléshez. Már felszerelve csodáltam a tányért, amikor az ember megjegyezte: "Ott nagyon lazák a zsinórok, odaerősítem a falhoz, ha lehet." - Bólogattam, s már ment is, csinálta. Úgy vettem észre, ez amolyan kelet-európai attitűd a munkához, másnál (és khm, magamon is) észrevettem már: nem kell külön kérni, ha valamit meg ke...

Itt volt a bojleres ember, s kivételesen nem nevetett minket képen, amikor elmondtuk az óhajunk/sóhajunk. Mindent alaposan lefényképezett, hümmögött azért néhány rejtélyes cső és néhány cső hiányának láttán, sorolta a pluszokat, amiket kaphatunk, ha most kérjük a cserét, s adott két árajánlatot: egyiket a Magyarországon szokásos, ún. átfolyós vízmelegítő kazánra/bojlerre, ami igény szerint ad melegvizet (ez lenne nekünk a legjobb), s kondenzálós bojlerre, ami olyan, mint a mostani, csak modernebb, hatékonyabb. Remek lenne, ha megszabadulhatnánk a hatalmas víztartálytól az ún. hot press-ben, oda kerülhetnének polcok, lehetne tárolóhelyiség vagy valami hasonló.  Sajnos, egyelőre itt meg is akadt a dolog, ugyanis a férfi mondta, ha ki akarjuk cseréltetni a bojlert, aminek a biztonsági szelepe éppen a tányérantennára néz (s oda is fújja az égésterméket, nagy rozsdafoltot varázsolva a tányérra), akkor a tányérnak onnan odébb kell kerülnie. "Hát ezt meg hogyan szerelték fel ide?" -...

Amióta nem dolgozom az Üzemben, nem olvasom az Irish Times-t, más online újságokból szerzem a híreket. Így aztán nem látom a Magyarországról, Orbánról szóló híreket, hála az égnek, de néha a legváratlanabb helyeken bukkannak fel a vele kapcsolatos hírek. Például egyik kedvenc műsorunk ismétlésekor a minap ez a részlet okozott kis arcpirulást, s nem az öröm pírja volt:  https://youtu.be/z8yToX9NouA?t=1775 Az országot érintő részlet a műsor 30. percétől kezdődik, elvileg ott indul a videó. *** Szombaton, ugye, akár sokan, mi is a tévét figyeltük-néztük, bár én kidőltem egy harcos hét után, s hiába figyelmeztetett Alexa, hogy lejárt a szundira szánt 30 perc, tovább aludtam. "Biden nyert" - ébresztett V., s elöntött a "cautious elation", ahogy Kerry-nek, Denverben élő ismerősömnek írtam. "Van ilyen érzés egyáltalán? " Kell hogy legyen, mert én is így érzek" - írta vissza. Most majd örömködés, utcán táncolás, tömegparti, boldogság, aztán túlesnek a pereken...

Éppen Halloween napjára megjött a rossz idő. Már előző nap riogattak minket az Aiden-nek keresztelt viharral, amelyik hozta a nagy szelet, s verte az esőt az ablakhoz éjjel, s eltömte felhőkkel az eget, hogy még véletlenül se lehessen este "kék holdat" nézegetni. Manci a doboza mélyén lapult, szép új piros bolhanyakörvével, amit eleinte fejrázogatva fogadott, de aztán már megbékült a gondolattal, hogy nyakörv került rá. Majd lefújom az ágyneműjét, hogy ott is elpatkoljanak a bolhák. A piacra kissé stresszelve készültünk, mert nagy esőt jósoltak szombatra. Vittem ernyőket, hogy a várakozókat, vagy az épület és az autók között sietőket meg tudjuk védeni, de nem volt rá szükség. Az odaút még elég nedves volt, az utakat végig az éjjel letépett falevelek borították, óvatosan mentem előre a "sárga úton", haha.  Az elnök jókora, nyélre szerelt, feltartható számlapokkal készült, hogy a szélben ne kiabálva kelljen hívnia a következő vevőt (akik közül huszan már nyitás előtt ...