"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Egy kis visszanéző... Egy darabig nem fogunk road trip-ezni, bár tervek vannak, de minden majd csak azutánra . A tavalyi nagy Oregon partvidéki túráról gondoltam, írok még, de sajnos, nem tudom szépen összeszedni, megfogalmazni a látottakat. Néha már gondolkodnom kell, hogy hogyan is volt? Már elfogytak a szeptemberben vett vaníliakivonatok, szerencsére, V. decemberben megint utazott, s hozott egy újabb adagot, ezúttal hosszabb ideig elég lesz.  Reggelente szorgalmasan esszük a C-vitamin, aszpirin "kombót", D-vitaminnal, amire a doki néni azt mondta, a szigeten mindenkinek ennie kellene. Mert hoztuk haza a bödönnyi gyógyszert, odakint emberbarátibb ára van, s az aszpirinhez nem kell vény, mint itt. Az egyik eszem-iszom előtt elmentünk a CostCo-ba barátnőmmel, ami nekem olyasmi nagybani boltnak tűnt, mint itt a Musgrave, csak nem kellett hozzá cégtulajdonosnak lenni, elég a tagság. A márkás pulóvertől az alaszkai vadlazacfiléig mindent lehetett kapni, kanapét, tévét, nagy dob...

Egybefolynak a napok, ugyan forgatom minden reggel a szép olasz öröknaptárat, de a számok nem mondanak semmit, kivéve a nevezeteseket, s a tévéújság címsora alatt sem nézem, hogy most akkor kedd vagy szerda? Szombaton simán elmentem a vasárnapi újságért, nem kis derültséget okozva a benzinkútnál, de nem én voltam az egyedüli, ahogy az eladó szavaiból kiderült. Az elmúlt héten hülye volt az időjárás, több Panadol fogyott, mint szokott: egyik nap majdnem 20 fok, könnyű szoknyában és zokni nélkül szállítottam-takarítottam, másnap szakadó eső és tíz fok, sajgó fej, és punny. Aztán megint szép napsütés, de erős szél. A kora reggelek még fagyosak, délben pedig szép idő van, csupa szín- és virágözön a kert, s végre nem szárazak a cserepek földjei. S az esőnek köszönhetően Manci használni kezdte az udvari macskadobozt, s ott nyalogatta a minap simára ázottan meredező szőrét. Ugyanis most kint élnek. Végleg. Múlt héten egyik nap a szép időre való tekintettel nyitva volt a nagy ablak, s...

"But do we live on in heaven? Or is eternal life really in the memories we have of each other?" Karina Damm

Mostanság sokat tévézünk (vannak jó sorozatok, és bugyuta agytalan filmek), s igen későn megyünk aludni, megspékelve még egy kis olvasással (jó könyvem van: Joyce Carol Oates: A Book of American Martyrs). Úgy éjfél felé, a minap, kandúros vernyákolás hallatszott a kertajtó elől. V. kissé vádló oldalpillantást vetett rám, jelezve enyhe ingerültségét, hogy a "dögök" még éjjel is jelzik jelenlétüket, onnan jönnének be, s figyelmet követelnek. "Biztos Mancit keresi." - mondtam, úgy sejtve, valami szerelmes kedvű kandúr keresgéli a csajokat. A vernyákolós hívás csak folytatódott, majd a házastársi béke érdekében elhúztam a függönyt, felkapcsoltam a kerti villanyt, s kinéztem a kertbe. A lépcsőn Manci üldögélt, nem egy kandúr. Kinyitottam az ajtót, s gyorsan elhessegettem, s "kérésemet" megtámogattam egy szőnyegdarabbal, ami a régi macskaházból vált le (a szomszéd csinálta, arra az esetre, ha kint kellene éjszakázniuk a zimankós időben). Manci Elspurizott a bok...