"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint meglehetős zajjal dolgoznak a munkások, de legalább itt vannak! Szerdán lebontották a falat, mindent por lepett és a szemem ugrált az üregében a gépzajtól. (Néztem is, hogy ők fülvédő nélkül dolgoztak, hogy' bírják?!) Én a kisszobában (úgyis, mint műhely) dolgoztam, ők a fal túloldalán a géppel. Aztán mire megbékéltem a gondolattal, hogy még fülhallgatóval sem tudok rádiózni, megint eltűntek két napra, nekem pedig ott maradt a poros növényekkel teli kert, a csupasz fal, néhány megnyomott növényem, mert jaj, rárakták az állványzat egy darabját. S mint egy építési lerakat, olyan volt a terasz, a létrákkal, állványzat-részekkel. Ez az állapot most: Emlékeztőül, ilyen volt. Az egy külön harcunkba került, hogy ne csak az ajtó körüli málladozó részt, hanem az egész falat állítsák helyre. Hihetetlen, de a háziúr által készíttetett tanulmány, a helyreállítási javaslatokkal - bár többször elküldtük a kezelő cégnek -, nem jutott el a munkát irányító mérnökhöz, amíg a kez...

A meglehetősen büdös fertőtlenítőfolyadékban áznak az innen-onnan összegyűjtött palackok, amelyek részben az én ivási szokásaimat tükrözik, részben a szomszédékét: adományokból összegyűlt 7.5 decisek, a bodzaszörpnek. Odakint remekül süt a nap, a munkásoknak ma sincs semmi nyoma, csak az állvány és a létra várja őket, s mi, rendületlenül, múlt szerdai utolsó felbukkanásuk óta. Az erkélyek korlátjának tetején most már kissé kiállva fekszenek a téglák, amik elvileg elvezetik az esővizet a faltól. Esőre, értsd főpróbára még várni kell, mert száraz, meleg van, szép, nyárias idő.  Kérdezgettem Zajosanyukát, tud-e valamit róluk, de még annyit sem tudott, mint én. Illetve, de: kiderült, hogy náluk a mi falbontásunkhoz hasonló nagy munka várna a munkásokra, a teraszon, de mint a főnökük kijelentette, fogalmuk sincs, hogyan kellene megcisnálniuk. Még hogy értenek a dolgukhoz! Legszívesebben riasztanám Aranykező Róbertet a feladathoz, de mivel őt nem a management company kérte fel, nem ...

Kenyér sül, és odakintről ingerült rigó jelez akciót a hátsó kertből. A fürdőjüket sűrűn töltögetem, jönnek fürdeni, aztán napbágyasztotta arckifejezéssel napoznak a kisház tetetjén, nyitott csőrrel, felborzolt tollakkal. A munkások még nincsenek itt, talán ma nem is jönnek, mint ahogy tegnap sem jöttek: a félbehagyott teraszkorlátról néznek le rám az ezúttal - állításuk szerint - helyesen felrakott, vízelvezető kövek, a szomszéd kertjében felállított állványzatuk csillog a napfényben, gyanúsan újnak tűnik, bár a szomszéd állítja, hogy a faszik tudják, mit kell csinálni, értenek hozzá. Tegnap eljutottam a Dos cervezas, por favor! mondatig az ötperces spanyol nyelvleckék sorában, s hőségriadóval fenyegetőznek a rádióból. Állítólag 28 fok lesz. Gondolom, ez a kis csipet az életünkből jelzi, hogy megvagyunk, jól vagyunk. A nyaralás kiugróan jól sikerült, valahogy kevésbé zaklattam fel magam magyarországi dolgokon, habár szembejött sok-sok-sok plakát. Nem akartam változtatni semmin, s...

Sajnos, jelentős mennyiségű rendelés, és a lakásban lévő némi felfordulás miatt késlekedem a beszámolóval. Így csak jelezném, hogy van itt még élet, de közben sütik sülnek, és munkások járkálnak ki és be, mert ha minden igaz, végre, végre elkészül az új hátsó fal, sokéves várakozás, vita, erőlködés után talán tényleg megjavítják, s nem fogunk többé ázni és penészesedni. Kéretik drukkolni. Az élet egyébként pedig csodás.