"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

❝One, remember to look up at the stars and not down at your feet. Two, never give up work. Work gives you meaning and purpose and life is empty without it. Three, if you are lucky enough to find love, remember it is there and don't throw it away❞ - Interview with ABC's Diane Sawyer, June 2010  Stephen Hawking-tól van az idézet. Még akkor mentettem el, amikor meghalt. Most eszembe jutott. Amíg távol voltunk, meghalt az egyik piaci kolléga, aki az utolsó percig, görnyedt háttal és botra támaszkodva, de jött a piacra, s árulta a növényeit, s bár már az utolsó időben a cserepeket mások emelgették helyette, de azért ott volt minden szombaton. Váratlanul, álmában halt meg, kegyes volt hozzá az ég. Szerintem írtam is róla korábban, hogy az elmúlt pár hónapban hogyan lett egyre hajlottabb, az az ember, akitől egy kicsit mindig féltem, mert olyan magasról nézett le rám. S olyan távolságtartónak tűnt. Erre most azt mondták róla, félénk volt és visszahúzódó. Lehet, én mindig...

Mögöttünk van már a hideg Szt. Patrik-nap, amikor a piac - sokak pesszimista jóslásai ellenére - rendkívül sikeresen zárult. Nagy roham volt az elején, aztán folyamatosan jöttek az emberek, és mindent eladtam. A hideg miatt nem volt nagy tömeg a felvonuláson, s másnap megérkezett a jósolt a hó, végleg elpusztítva azt a néhány növényemet, amit korábban műr megroggyantott a rájuk esett hómennyiség. Most már huhognak havas  húsvétról is, ki tudja, mit lesz. Volt már ilyenre példa, 1999-ben, amikor reggel rázogattam a bokrokról a havat, még a Three Rock hegy tövében. Erre ébredtünk vasárnap reggel. Hétfő reggelre már nyoma sem volt. Most pedig ugye, nyúlsütik és tojássütik, tömegével, ja és zebrasütik. (Igen, zebrák, valamilyen születésnapi megrendelés.) S rengeteg mézeskalács emberke is készül, arra a két piacra, míg szabadságon vagyok. Szigorúan limitáltam a sütiötleteket, mert a bőség zavara: zavaró. Rengeteg ötlet van a neten!  Az idén nem csomagolva árulom a ...

Reggel félig nyitott szemmel matatok a varródobozban (van nekem az is, nem mintha varrnék), mert ugyan V. kedvesen felajánlotta, hogy szállít, tehát aludhatok még, ha akarok, de a kokárdáját tűzzem fel, legyek szíves, s ha már felkelek, megiszom az első teámat. Biztostű keresése, a kandalló párkányán lakó kokárdák egyikének kiválasztása és feltűzése a vastag kabátra, közben fél füllel hallgatózás: esik-e még? Mert tegnap óta zuhog, több vödörnyi vizet öntöttem szét a kert falánál. Két hete hó volt, most víz és áradások és elöntött utak. Miért vagyok meglepve, ez Írország. Attól olyan szép zöld, mert nedves. S várom, várom, hogy valami ünnepi érzés költözzék belém a reggeli joghurt kanalazása közben. Mert visszaaludni már nem tudok, inkább reggelizem, különben is megindult a fejem fölött a rohangálás, esküszöm, hogy a sarkukon ugrálva futkosnak a kicsik, de mit lehet tenni. Verseket olvasok, a híroldalak borzalmasak, az ünnepi érzés kicsikét jelentkezik, erről is írni kellene... De...