"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Figyelemben, az írás (nem nyomokban) gusztustalanságokat tartalmaz!  Jamie Oliver áll a homokos tengerparton, mosolygó halászemberek között Costa Rica-ban, kikről meséli, hogy milyen egészségesen élnek, s ez főleg az általuk fogyasztott sok halnak köszönhető. Később ugyanezen halászemberek és családtagjaik körében ceviche-t csinál, ami nem más, mint vékony nyers halszeletek zöldcitrom-lével alaposan leöntve: a lében szinte "megfő" a halhús, keményebb lesz, kellemesebb ízű, mintha nyersen ennénk. Perui lakótársunk mesélte még régen, hogy a húsról leöntött, tejszerűvé vált zöldcitrom-levet tigristejnek hívják, s ők meg is szokták inni. Tegnap csíptem el ezt a jelenetet a tévében, s megkívántam ezt az ételt. Amúgy is rámférne egy kis haleledel, gondoltam, egy ideje felhagytam a tőkehalmáj-olaj fogyasztásával, pedig azt kellene. Délután a Tesco-ban a halaspultnál nem állt senki, csak nem jött a felszolgáló, így eluntam a várakozást, s inkább a polcról vettem le egy húszd...

Mint megtudtam, a mogyoróspele (gyerekkorom kedvencei közül az egyik) nem őshonos a szigeten. Az a pár egyed, amit találtak, főleg Kildare megyében, Newbridge és Naas környékén él, s a DNS vizsgálatok alapján Franciaországból került ide, mégpedig valószínűleg a lovaknak szánt, onnan behozott szénával, a bálákban éppen téli álmot aludva (!) kerülhettek a szigetre. A múlt hétvégén is volt egy kép az újságban, ahol megtalálója elmesélte, hogy a szénabála kötelét szétvágva, azt szétbontva találtak egy békésen alvó mogyoróspelét. Most legalább azt is megtudtam, hogy azok a csinos lovak francia szénát is esznek némelyik farmon... Alig néhány éve, hogy egy kerti házacskában megtalálták az első mogyoróspelét, akkor még rejtély volt, hogyan került ide. Azóta már több társa is előkerült, azok tanulmányozásával derült ki, honnan jöttek, de komolyabb tanulmányozásra még várni kell, mert nincs rá pénz. Addig is, ha valaki ilyet lát itt Írországban, jelentheti egy Facebook-oldalon (mely n...

Családunkban Apu az, aki nehezen válik/vált meg dolgoktól. Majd valamire még jó lesz az az izé. Talán már meséltem, hogy egyszer régen különböző háztartási dolgok papírdobozai hónapokig gyűltek a szekrény tetején, aztán egyszer szoborrá ragasztotta őket össze, s még címet is kapott az alkotás: Fogyasztói Társadalom Numero Uno. Az alkotás sokáig porosodott a szekrény tetején, aztán alighanem a kályhában végezte. Egyik kedvenc írónőmnek van egy regénye, amelyben a főhősnek ki kell üríteni a családi házat. Segítségül hív egy nőt, akinek az ilyen szelektálásos nagytakarítás az üzlete. Azok a bekezdések, amelyek leírták, hogy a nő szépen apránként hogyan vág ki minden általa feleslegesnek ítélt dolgot, no, az nagyon megviselt. Hogy ez milyen nehéz. Megválni dolgoktól. Engem is ezzel vert meg a sors. Nem csak hogy nehezen tudok befejezni egy vitát, okoskodom, rágódom rajta, és még az utolsó szó után is mondanék valamit, de a dolgoktól, tárgyaktól sem tudok megválni. "Valamire j...

Rosszul adtam meg egy receptet, amit még a nyáron raktam fel. A krumplis zsemléét ... Annyira ostoba vagyok... Mentségemre, hogy egy videóról másoltam le a hozzávalókat, aztán átmásoltam egy füzetbe az egészet, ahol elosztottam a hozzávalók mennyiségét, hogy 12 darabra való legyen, s amikor beírtam a végleges helyére a receptet, kimaradt egy fontos alkotórész, a vaj... Hónapokon át úgy sütöttem a zsemléket, hogy nem volt bennük vaj. Így is ízlett az embereknek, legtöbbször elfogyott, de ez nem mentség a hibára. Soha még nem írtam le úgy receptet, hogy kihagytam volna belőle valamit, főleg a blogon nem, most ez is megtörtént.  Most szombaton már vajasan sültek a zsemlék, szépek lettek, de nem maradt teszteléshez példány, mert elfogyott mind a piacon. Csak sejtem, hogy a vaj javított az ízükön, állagukon. *** Írtam már a véradási kísérletemről . Decemberben elején sms-t kaptam, hogy ismét lesz véradás, menjek. Nahát, gondoltam, remek, akkor talán megfeleltem a kritériumo...