"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Itt ülök, s csendesen röhögcsélek magamon, ugyanis a mai vérvétel után a sziszegve leválasztott makacs ragtapasz nemcsak néhány szőrszálat, de a barnítókrémemet is lehozta a karom belső oldaláról... Most van rajtam néhány feltűnőnek nevezhető rózsaszín testszínű csík, amit majd a holnap reggeli testápolós-barnítós kezelésnél el kell fednem... Igen, barnítókrém. No, nem az a fajta, amit kesztyűben ken magára az ember, s utána lomha medvejárásban közlekedve pucéran várja hogy megszáradjon, jobbára hiába, mert a bugyi szegélye csak-csak barnás lesz... Azt hiszem, ilyen kencét és szprét egyszer próbáltam, aztán a kudarc és a bonyolult felkenés után soha!  Az egyik hétvégi magazin magasztalta a Clarins barnító folyadékát , ami a már meglévő barnaságunkat emeli ki, vagy sápadtságunkat leplezi, anélkül hogy túlzottan sötét, vagy narancssárga lenne. Én utoljára szolárium segítségével voltam szép egyenletesen barna, az itteni napozási alkalom ritka, mint a fehér holló, a nap akkor...

Amióta itt járt a higiénikus (nem volt semmi gond, csak pár dolgot mondott, hogy mit kellene még csinálnom), azóta gyakorlatilag folyamatosan van nagy megrendelésem, jobbára a kávézónak köszönhetően. Ami remek, mert lefoglaltuk a jegyeket a nyaraláshoz, s a repjegyek ára nem csökkent, hanem nőtt, ugye. Majdnem minden hétre esik megrendelés a saját klienseimtől is, mind visszatérő megrendelő, ami jó, de új megrendelő nem akad. "Like"-ingolják az oldalt, de nincs érdeklődő. Illetve egy volt, egy fiatal hölgy, jókora mennyiséget rendelne, de csak jövő márciusban, esküvőre. Már ha rendel... A kert köves terasz része úgy-ahogy rendezett, kitakarítottam. Felállítottam a víztartályt, szorgalmasan töltögetem bele a mostanában megszaporodott esőknek köszönhetően  vödrökben felgyűlt vizet. Oisín az alacsony, cserepekkel teli kerti falon való egyensúlyozása közben rátaposott a kis harangvirágomra, s letörte a szárát, a fő szárat... Így az egy locsoláskor egyszerűen kifordult a cser...

A területileg kirendelt Environmental Health Officer (a.k.a. Ms. Franklin) előre bejelentett látogatását mindig kislista ellenőrzése és némi pakolás előzi meg. No és izgalom, az a fajta, ami minden, némi hatalommal rendelkező személy közelében beköltözik a gyomromba. (Ősi maradvány még, a hivatalokkal való hercehurcák idejéből.) Mivel kitartó faggatózásomra sem sikerült egyértelmű választ kifacsarnom belőle a múltkor , hogy a házi konyhámban mennyi süti/kenyér nem jelent még ipari mennyiséget, ezért minden, nagyobb mennyiségre utaló jelet eltüntetek a konyhából. Hiába olcsóbb a 16 kilós zsák liszt a nagybaniból, attól tartok, furcsállni fogja, így a polcra felkerül néhány két kilós. Kikerül onnan a rengeteg, egyébként tényleg nem használt tortaforma, tortát sem sütök már, gyakorlatilag Susan az egyetlen, aki rendel tőlem ilyesmit, a sütik mellé. A tojások beköltöznek a hűtőbe, sikkes fonott kosárkájuk - üresen - kikerül a kamrába. (Hogyan van az, hogy a boltban nincsenek hűtve a tojás...

Jobban vagyok, fizikailag is, lelkileg is, küzdök a porhalommal, a néha meglepő helyeken felgyűlt pókhálókkal, s az "ezt-hova-tegyem-mert-nincs-helye" dolgokkal, így szabadság előtt, lassan már az útra készülődve. Két, a porszívóval előadott küzdelem között rakosgatok, szelektálok, s közben régi napló kerül elém, s beleolvasok. A lapjain még élsz és beszélsz, s hihetetlen, hogy az akkor karonülő kisfiad félig kész emberként tavaly itt járt, ahol te is egyszer, a hosszúra nyúlt fiú, akinek az arca téged idéz.