"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagyon köszönöm az ötleteket, szépen gyűlik a lista, jegyzetelek, új receptkönyvet nyitottam, nem mondhatom, hogy mind bedobható az Üzemben, de azért feljegyzésre kerül, és... fokozatosan engedek le, mint a lufi. Az a helyzet, hogy most már szinte ijesztő az, hogy mennyire nem fogynak a sütik. Valahogy kevesebb édességet esznek az emberek (újévi fogadalmak?), s most már kétszer is megtörtént az, ami még soha: majdnem egész héten kitartott a tepsi brownie, és a citromos szelet! 40 szelet nem fogyott el 4 nap alatt! Elképzelhető, milyenek már, ég a képem, de még mindig ott vannak a pulton az itt-ott már megszáradt szélű szeletek. A híres Üzemben... Kidobni nem engedik, vékony szeleteket vágok le a szélükből, mentve, ami menthető. Egyre kevésbé van mire büszkének lennem. Persze, mindenki pénzből él, de a takarékosság jegyében azért nem kellene ilyesmit a vevők elé rakni. Nem tudom, mi a magas búbánatnak kell ebben a recessziós időben hat-hétféle süteményt-tortát a pultra tenni, s imádkoz...

Az év eleje óta enyhének nem nevezhető türelmetlenség gyötör. Mindenhez van kedvem, s semmihez sincs.  Attention span-em, mint egy aranyhalé. Komolyan. Belekapok kötésbe, rendezkedésbe, filmekbe, nem köt le semmi. Fejben blogolok, s mire leülnék a gép elé, valami más foglalkoztat. Örökbecsű mondatok szállnak el a semmibe. S amikor leülök, a bejegyzés túl hosszúra sikerül... végtelen locsifecsi, a felét kihúzom, nagy nulla a semmiről. *** Tovább kísérletezem új dolgokkal. Már amennyire van időm kísérletezni, mert akármennyire is igyekszem, az Üzemben a rutin mellett alig marad idő olyan hívságokra, mint kísérletezés. (Talán ha full time dolgoznék...?) A Vízkeresztkor készített glutén- és tejtermék mentes citromtorta itthon V.-nek ízlett, a bevitt fél torta is ízlett mindenkinek, de amikor már az Üzemben készítettem el ugyanazt, merev elutasításra talált a vevők részéről. Hiába, a benti eszközökkel nem nagyon lehet elég finomra darálni a főtt citromot/narancsot, ami a tortáh...

Azt írja a statisztika, hogy az utolsó bejegyzésem volt a 600., nahát, szép kerek szám, lehet kezdeni egy új "századot". A sütőben szokatlan módon torta sül, mégpedig nekünk, próba-torta, mert ha beválik, besorol a üzembeliek közé. Ray, a séfkolléga kérte, hogy nézzek-próbáljak ki pár új tortát, bővítsük a sort, ő majd a kajákat gondolja át. Amióta a főnökünk fülébe ültettük a bogarat, azóta már kialakult, hogy lesz egy-két újdonság az üzemben, s ezek megalkotásából én is kiveszem a részem. Ray kenyereket akar, havonta újat. (Jujj.) Lesz supper club. Javasoltam a Hónap sajtját, erre az jött ki a szájából az én szerető, képzett séfkollégámnak, hogy Írországban nincs 12 hónapra elegendő különféle sajt. Simán arcom röhögtem, mert mi őszinték vagyunk egymással, nem kell finomkodni, mint a főnökömmel. Mondtam neki, hogy ha a Tesco filléres kiadványa simán meg tud tölteni két oldalt ÍR sajtajánlatokkal, akkor nekünk sem eshet nehezünkre, s a Sheridan's Cheesemonger-en ...

Pedig úgy terveztem, bemásolok ide egy igencsak megható karácsonyi részletet az egyik kedvenc olvasmányomból, de most valahogy se kedvem, se időm gépelni hosszasan... A konyhai akciók is félbemaradtak: a hentestől vett két, jókora, a legnagyobb fazékba is csak némi farigcsálás árán beleférő velőscsontról kiderült, hogy hm, bukéjuk van, így a kukában végezték. S ez eléggé megnyirbálta a főzési kedvemet. A menü is rövid, egy fogás, hagyományosnak nevezhető kaja nincs is, de legalább a kenyér jó lett, a (nekem) újfajta módszerrel készült, egyetlen gond, hogy el is fogyott, tehát az esti kaja mellé krumplit kell főznöm. Beigli helyett panettone lesz, és szaloncukor. Azt hiszem, sikerült egy teljesen lebutított, igen hétköznapi karácsonyt rittyentenem. Feltettem a lakásban pár dekor cuccot, vannak villogó színes fények, és a csokor, amit a piacon vettem, igen szép a kandalló előtt. Ennyi. Az ebédlő (értsd: munkaasztal) még tele a könyvekkel, a sütős cuccokat legalább már eltakarítottam...