"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Azt nem mondom, hogy két nap után már kialakult a rutin, de azért már percre pontosan tudom, hogy reggel 8.30-ig mikor hol vagyok, és mit csinálok. 5.20 ébredés (eh), zuhany, gyors ébresztő tea, reggeliszerűség arcomba nyomása, majd amint lehet, irány a kocsi. 6.15-re a LUAS-megállóban vagyok, miután beálltam az én parkolóhelyemre, s a megállóig való baktatás (fák! gyep! hulló levelek!) alatt meghallgatom a madarakat. (Szerintem Maskának köszönhető, hogy nem hallok mostanában reggel madárcsicsert a kert felől.) 6.20-kor jön a LUAS, 6.45-kor Harcourt Street-en leszállok, és 7-kor már bent vagyok átöltözve, sütőket, villanyokat, szellőzőt felkapcsolva az "üzemben". Aztán kenyerek, majd scone-ok sora... A régi scone-recept eléggé el volt változtatva, utáltam benne a sok sütőport, újra a régi recept alapján sütöm, meg is jegyezték a népek, hogy jé. Most már nem érződik rajta a sütőpor erős utóíze. Állítólag azért lett más a recept, mert valaki elfelejtett megrendelni hozzá eg...

Mert a nagy nap az ma van! Mentünk haza meglepetésnek, és ettünk együtt családi körben szombaton (megjegyzem, felelőtlen blogolásommal sikerült lebuktatnom magunkat, mert az uram nem árulta el, hogy titok...). Kaptam kocsonyát, halászlevet, szaloncukrot, és még sorolhatnám. S könyveket is vettünk, és felnőttként ültünk nagy asztalnál, jobbra és balra is beszélve, jusson mindenkinek pár mondat - ahogy egy ilyen nagyasztalos ünnephez illik. Sok érdekesség kiderült a beszédek alatt, de azokat fedje a diszkréció leple :-) S ma reggel pedig mélyvíz. Túléltem, jobbára időben sikerült is mindent megcsinálnom, de van még mit tanulni. Pl. az a szó, hogy "nem", törlendő a szótárból. Ha a vevő sütit akar, legyen. Ha nincs, akkor lehozzuk neki a csillagokat az égből. Lehetőleg félórán belül. Találtam ingyenes parkolóhelyet, így már nem kell folyton azon aggódni, van-e elég apróm reggel a gép megtömésére, haha (mert a dög parkolóautomata nem ad vissza). A LUAS-megállóhoz vezető séta oda-v...

Három napig "betanultam" Sebastian-nel. Türelmesen adagolta az információkat, van egy sűrűn teleírt kis jegyzettömböm, mankónak, a másikat még bővítve ő készíti elő nekem a keddi kezdéshez. Ha gond van, még az első héten hívhatom, kora reggel is, de aztán már nem lesz az országban. Javasolta, az első hetekben menjek be félórával előbb... Ööö, de ahhoz 4.55-kor kellene kelni.... ezen még gondolkodom, de mivel lassú vagyok még, lehet, hogy így kell tennem, tetszik, nem tetszik. Reggelente koránkelés, a meleg, és jóízűen szuszogó férj mellől kiosonás a fürdőbe, joghurt magányos bekanalazása a hírek kíséretében. Tea. Magányos autózás a sötétben a LUAS-hoz, újra a "munkába járok én is!" érzése. Az is marad. Nem tudom hitegetni magam, az első nap után nyilvánvaló volt, hogy ez munka . Semmi több. Bemegyek, lehúzom az óráimat, s kész. Kissé ellaposodott a kávézó. Kreatív megnyilvánulásokra nemigen lesz idő a sok-sok torta rendelés közepette. Mert rendelnek az emberek, főle...

Nem ünnepeljük (már nem). A fenti tököt is a piacot látogató gyerekek kedvéért faragtam, s este sötétbe burkolózik a lakás, hogy ne csengessenek be a környéken rohangáló kis szellemek, boszorkányok és ördögök - amúgy sem maradt semmi sütim a piacról, amit adhatnék nekik. A sütik nagyját még nyitás előtt eladtam, a későn érkezők kissé nehezteltek, hogy nem csináltam eleget... Majd jövőre! A többiről majd később, addig is, annak, aki ünnepli, boldog Halloween-t!