Állampolgári kötelesség

Miközben egyre csak számolom a napokat a neurológussal való találkozásig, és riadtan figyelek befelé (as always), s hogy legyen még több izgalom, kaptam egy vaskosabb borítékot, Mayo-ból. (Annak idején, amikor a különböző állami hivatalok központosítását meg akarták szüntetni, széjjel szórták őket az országban, így nem meglepő, ha például egy vidéki kisvárosban lévő hivatal tartja kézben az autók tulajdonosainak adatait).

Húha. Kibontottam, s riadtan ugrottam hátra, amikor az első oldalon megláttam az érdekes hárfa formájú logót és a vastagbetűs címet: Summons to jury duty.

Jesszus. Esküdtválogatásra rendelnek be.

Mint kiderült ez ügyben képzett unokahúgomtól, ilyesmi nincs a kontinensen, angolszász dolog, hogy az állampolgárok közül random rendelnek be esküdtválogatásra embereket. Nem vicces, muszáj menni, hacsak nem tartozunk bele a kivételek listájába. Kivételek lehetnek többek között: a büntetésvégrehajtás területén dolgozók, rendőrök, büntetett előéletű személyek, bírák s hasonló alkalmazásban állók. S az ország köztársasági elnöke.

A válogatást voir dire-nek hívják, francia kifejezés, igazmondást jelent nagyjából, a tárgyalás előtt a védelem és a vádló egyaránt lehetőséget kap, hogy a csoportból kiválogassa a számára legmegfelelőbb esküdteket. Akiknek aztán részt kell venniük a tárgyaláson, akármilyen hosszan is folyik az, ez itt a helyi bíróságon reggel 10-től délután 4-ig folyhat, alkalmanként tovább is tarthat, ha olyan a per. Legtöbbször egy-két nap, de lehet több hét is, ha különösen súlyos bűnesetről van szó.

Emlékszem, még a deli pultos időszakomban az egyik kolléganőm nagyon vágyott egy ilyen válogatásra, szeretett volna valami szaftos perhez kerülni, de sosem hívták be. 

A dolog módfelett érdekelt volna, főleg a válogatás menete, a feltett kérdések, de első gondolatom az volt, hogy a) elég nehézkesen megyek fel lépcsőn, b) mozgásom, mint egy kissé beivott kacsáé, s a hosszan ülést is csak bizonyos pózban bírom, c) sűrűbben kell wc-re mennem, mint korábban. Valószínűleg az akcentusom miatt vágtak volna ki a válogatásból elsőre (bár ilyenkor a nép egyszerű gyermekeként kell odamenni, nem kötelező jogi nyelvet ismerni, vagy született írnek lenni, s ki tudja, miről is szólna a per), de testi állapotom miatt úgy döntöttem, ezúttal megpróbálom kihúzni magam az állampolgári kötelességem alól. 

Erre meg is van a mód, igazolást kell kérni, s azzal megindokolni, miért nem vagyunk alkalmasak esküdtnek. A háziorvosnak írtam, aki hamarosan küldte is a kézzel írt levélkét (amit minden bizonnyal a titkárnője írt meg, mert ezúttal olvasható volt), aláírás, pöcsét, ahogy kell, ezt fogom majd továbbküldeni a megadott weboldalra. Ez egyszeri felmentés kérés, ettől még újra sorra kerülhetek, bár 65 év felett már nem kell menni, csak ha mégis elfogadjuk a behívást.

Némileg sajnálom, érdekes lett volna, de nem merek menni. Így sajnos, nem fogok tudni beszámolni elsőkézből arról, hogyan is néz ki Bray-ben az 1-es számú kórterem belülről...

U.i: Boldog Szt. Patrik-napot annak, aki ünnepli!