Nevetséges, de megint nem jutottam el a fogorvoshoz. Vagyis eljutottam, izzadó hónaljjal ültem az előtérben, megérkezve a megadott időben, szigorúan maszkban és egyedül, ők pedig kedvesen érdeklődtek a hogylétem felől, aztán úgy 20 perc után kiderült, hogy erősen megcsúsztak, s jött a kérdés, hogyan is állok idővel? Am I under pressure? Mivel aznap délután a reptérre volt egy fuvarom egy baráti házaspárral, kaptam a távozási lehetőségen, s amikor egy hétfői időpontot ajánlottak fel, beleegyeztem. Valakinek a fogán tovább kellett dolgozniuk, mint tervezték, s most csak egy doki dolgozik, s ugye, nekem egyelőre nem fáj semmim...
***
Újabb megrendelőm akadt kenyérre a telepen, fél vekni csak, de hurrá! Amúgy július elejéig tejesen be vagyok táblázva, egyrészt jön a Pride Week, kellenek a szivárvány mintás dekorációk az Üzemnek, ahol ismét lehet a kinti asztaloknál vendéget fogadni.
A megrendelések között van szülinap, van keresztelő, lesz esküvő... Az utolsó torta egy ideig, már évek óta emlegették, akkor elvállaltam, s most nem volt szívem torta nélkül hagyni őket, amikor eldöntöttem, hogy nem sütök tortát többet. A Covid miatt halasztódott az esküvő, aztán még egyszer halasztottak, s a vőlegény idén végül azt mondta, elég volt a várakozásból, júliusban esküszünk. Elvégre már ott a két gyermek, az egyik elég nagyocska már... Aztán most rajtuk a szomorkodás, mert július elejéig 25 vendég lehet az esküvőn, két nappal később már több, s ők éppen lecsúsztak erről a lehetőségről. Ami engem nem zavar, sőt, elég lesz a 25 egyedi ültetősüti (vagy minek hívják magyarul) elkészítése, már megrendeltem hozzá a szép hattyú formájú kiszúrót, amire majd felkerül a nevük kezdőbetűje is.
***
Csütörtökön megkapom a második adag oltást is, hurrá!
Valamint 'magyarokba botlottunk' a telepen, ma este: egy fiatalember sétáltatta előttünk apró, puha, idősecske kutyáját, s ahogy beszélgetve elmentünk mellette, ránk köszönt magyarul... Megugrottam. Nemrég költöztek ide.
S igen, beköltöztek mellénk a kisgyerekes új lakók. Éppen jöttem haza, amikor láttam az asszonyt az előkertben, odamentem beköszönni, bemutatkozni, mert eddig csak odabólintás volt a férjjel, amikor a kicsikkel sétált a green-en. Ikerfiaik vannak. A lábánál ott nyűgösködött az egyik fiú, az asszony jobbára a tekintetem kerülve mondta, hogy igen, emlékszik rám, arcról, ő Anna... Meglátjuk, milyen lesz, most már felettünk is apróságok, mellettünk is, de remélem a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése