2020. április 24.

Nap süt, kék az ég...

Tegnap nem túl okosan a déli órákat választottam, hogy elmenjek a nagybaniba. Forgalom alig... A kedvenc kertészetem előtt jókora tábla: a boltjuk zárva, de szállítanak. Még a Johnny Fox's is átállt szállításra, lehet rendelni a híres fogásaikból. Hazafelé jövet V. joghurtját nem szereztem be, mert a bolt előtt hosszan sorakoztak az emberek. Elég volt a nagybani izgalma: majdnem mindent kaptam, de amikor az üres, időnként elég kezelhetetlen, magas kézikocsit toltam volna vissza a gyűjtőhelyére, nekem tolatott egy nő. Előttem húzott el a mamavagonjával, majd pár lépéssel odébb megállt, még oda is néztem, hogy nna, pont mellém áll be, mire elkezdett tolatni felém. Megjegyzem, egyik tolatólámpája sem működött. Rémültem léptem a kézikocsi oltalmába s próbáltam húzni magam felé, a kocsitól elfelé, s a maszkon át kiüvölteni, hogy vigyázzon, álljon meg! Meg is állt, amikor már félig megdőlt a kézikocsi, s a fémváza közé befurakodott a kocsi lökhárítója.... Én elléptem alóla, de tartottam, ne boruljon fel egészen. Visszatoltam a kézikocsit a helyére, s indultam vissza, harcra készen, hogy mégis, nem lát, vagy hogyan?! Mint kiderült, hiába néztem be roppant szúrós tekintettel az ablakán, a nő _nem vette észre_ hogy nekem tolatott, beállt szépen mellém, s telefonálni kezdett. Vagy a zavarát leplezte vele, nem tudom...A kézikocsinak nem lett baja, a lökhárítónak sem, csak én ijedtem meg, s örültem, hogy ez volt az egyetlen "izgalom" aznapra.

Vagyis voltak más, de pozitív kicsengésű dolgok. Vészesen fogyóban van a rozsliszt-készletem, márpedig a kenyérhez lennie kell. A RealBread-es Whatsapp csoportból kaptam segítséget. Igaz, hogy meglehetősen drága a Durrow Mills lisztje, mert valami extra módon készül - a rozsszemben minden benne van, ami hasznos a szervezetnek, és még könnyen is emészthető -, de legalább van. S bár a nagyközönség számára zárva az online boltjuk, a péktársaknak azért intézik a szállítást. Örvendeztem, s jövő héten itt is lesz a két zsák, amivel aztán jó sokáig süthetek. Hurrá. Talán itt az idő, hogy a gyártott kenyerek listájába a köménymagos rozskenyeret is felvegyem. S a nagybaniban papírzacskót is kaptam, mert a piacról elhozottak fogynak... Most már nem kell béna, félig felvágott oldalú nylonokba pakolnom a kenyereket, emiatt már volt lelkifurdalásom.

Voltam madárkajáért is, kivételesen nagy zacskóval vettem, ne kelljen sűrűn mennem. Mint sok boltban, itt is csak egy-egy embert engednek be, s az ajtónál kézfertőtlenítő és papírtörlő fogadott. Lassan megszokom a padlóra festett x-eket, a maszkot azt még azért nem... De a táskám állandó lakója egy pár kesztyű, egy kis palack fertőtlenítő, sőt törlőkendő is van... szép új világ?

***

V. továbbra is féltékenykedik a maskákra, s mindig elmagyarázza, hogy azok csak enni járnak ide, s fésülgetésre, mert hálátlan, haszonleső dögök. Ehhez képest ma reggel Pocak éppen csak evett egy falatot, s a hátralévő idejét azzal töltötte, hogy ott tekergett a lábamnál, és fúrta belém a fejét, s még headbutt-ot is adott volna, ha le tudok hajolni elég mélyre. Így csak be kellett érjem azzal, hogy bámult bele a szemembe, s olyan kedves gurgulázó torokhangokat hallatott. A tegnap kirakott asztal melegét már felfedezte, s ma reggel ott várt az ajtónyitásra. Tegnap este az asztalon macskajógázott, amin remekül szórakoztam.


Hétvégére remek időt ígérnek, ezt jelzi a sok figyelmeztetés, hogy továbbra is tartsuk be az otthonmaradást, ne csoportosuljunk... A szembeszomszéd egy bonyolult bbq-s egységet állít most össze a ház előtt a gyepen, számíthatunk családi partira. A házsor előtt egymástól kellő távolságra kezükben borospohárral beszélgettek az emberek... Én csak az asztalt mertem kitenni, s eszembe jutott a kötögetős kiülős időszak, s ettől megint rámjött a köthetnék, pedig még az állatokat sem fejeztem be. Így, hogy lenyugtassam magam, fonalat gombolyítottam inkább, hátha attól elmúlik a köthetnék vad izgalma. Még farkat kell kötnöm a rókának, s a nyúl is csak félig tömötten várja a sorsát. Egészen aranyhal szintű a figyelmem mostanság, egyedül a könyvek kötne le, a tévé is csak nehezen. Ezt a blogot is több menetben írtam meg, belekapok ebbe, aztán abba...  

Tegnap sütöttem egy gyors citromos süteményt, a szép citromszeletekkel díszített formában, mert a citromjaim kezdtek puhulni. Jól belappadt a közepe, alighanem az volt a gond, hogy félidőben eszembe jutott, a forma kicsit megdől az alján lévő minta miatt, s megmozdítottam, hogy feltámasszam egy fakanállal. Még most is követek el kezdőre jellemző hibákat... Ehető és finom volt, mára el is fogyott, így holnap belevágok a baszk sajttorta kisebb, de málnával dúsított változatába. Még az utolsó piaci alkalmakra vettem fagyasztott, ún. gurulós málnát, el kell használni, mert csak foglalja a helyet a mélyhűtőben...

Nincsenek megjegyzések: