2013. április 15.

Meg kell szoknom,

... hogy itt elég sűrűn szomorú leszek. Keresni kell valamit, ami felvidámít. Például anyósomék kapuja előtt már kétszer akkora az orgonabokron a sok kis levél, mint megérkezésünkkor. Sőt, a virágokat is látni már. Csupa kis zöld csomó, de illatos lila fejekre is van remény. Elvégre az hal meg utoljára.

Még vannak nehéz feladatok, de aztán huss. Felnőtt lehetek megint.

Nincsenek megjegyzések: