A másik izgalmas hír
pedig az, hogy az uram Tokióba utazik egy hétre január elején. Üzleti út, nem szórakozás, sajnos. Ha az lenne, mennék vele! Már most irigykedem, de munka miatt nem tarthatok vele sehogysem. S ha mehetnék is, annak sem lenne sok értelme, mert én vele akarnám élvezni a dolgokat, nem egyedül.
Majd küld sok képet, s szösszenet-írásokat.
Amióta kiderült, hogy megy, Japánban, Tokióban élő magyarok blogjait keresgélem-böngészem, etikett- és egyéb kulturális kérdésekben merülök el (évekkel ezelőtt kiváncsiságból beszerzett kulturális szótár segítségével), útikönyvet lapozgatunk - hátha belefér az idejébe egy kis városnézés-szerű... S blogkeresgélés közben felfedeztem egy illetőt, akinek bő tíz éve fordítottam, s aki, jé, megint Japánban él... Amikor dolgozni kezdtem neki, éppen hazatért onnan. Kicsi a világ...!
Az uram helyett is izgulok. Többedmagával megy, eltévedni nem fognak. Tényleg annyira fontos a protokoll? Milyen a közlekedés? Zajos, sűrű városnak írja le Tokiót mindenki, akivel eddig beszéltem, s járt már ott. Mit fog enni? Milyen finomságokat kóstolhat meg? Kobe-marhát? Halféléket nem eszik... pedig ott aztán lenne mit!
Könnyen beszerezhető ajándékként pedig erre esett a választásom. Ideje nem lesz, ezt pedig érzésem szerint a reptéren is beszerezheti :-)
***
Amúgy pedig kevés ráérős időmben megint egy Iréne Némirovsky-regényt olvasok, All Our Wordly Goods címmel (Földi javaink?), s megint csak elámulok a tehetségén. Nagyon tetszik.
S az elmúlt órákban leesett 7 centi hó, kétszer söpörtem-sóztam a ház előtt, s reggel munkába kell mennem... Látványnak gyönyörű, de az íreknek akkora stressz és gond ez a kevés hó!
Majd küld sok képet, s szösszenet-írásokat.
Amióta kiderült, hogy megy, Japánban, Tokióban élő magyarok blogjait keresgélem-böngészem, etikett- és egyéb kulturális kérdésekben merülök el (évekkel ezelőtt kiváncsiságból beszerzett kulturális szótár segítségével), útikönyvet lapozgatunk - hátha belefér az idejébe egy kis városnézés-szerű... S blogkeresgélés közben felfedeztem egy illetőt, akinek bő tíz éve fordítottam, s aki, jé, megint Japánban él... Amikor dolgozni kezdtem neki, éppen hazatért onnan. Kicsi a világ...!
Az uram helyett is izgulok. Többedmagával megy, eltévedni nem fognak. Tényleg annyira fontos a protokoll? Milyen a közlekedés? Zajos, sűrű városnak írja le Tokiót mindenki, akivel eddig beszéltem, s járt már ott. Mit fog enni? Milyen finomságokat kóstolhat meg? Kobe-marhát? Halféléket nem eszik... pedig ott aztán lenne mit!
Könnyen beszerezhető ajándékként pedig erre esett a választásom. Ideje nem lesz, ezt pedig érzésem szerint a reptéren is beszerezheti :-)
***
Amúgy pedig kevés ráérős időmben megint egy Iréne Némirovsky-regényt olvasok, All Our Wordly Goods címmel (Földi javaink?), s megint csak elámulok a tehetségén. Nagyon tetszik.
S az elmúlt órákban leesett 7 centi hó, kétszer söpörtem-sóztam a ház előtt, s reggel munkába kell mennem... Látványnak gyönyörű, de az íreknek akkora stressz és gond ez a kevés hó!
Megjegyzések
off: köszönöm a csomagot! :))) én meg olyan bunkó vagyok, még egy lapot sem adtam fel... viszont esetleg élőben 26-27-én?
Igen, ha errefelé jártok, csörögjetek, itthon leszünk!
Hohó, tik itt szervezkedtek? Esetleg lehet róla szó, hogy kajaidőben megyünk, és főzöl előzetesben egy kondér galuskát :) ? Viszünk akkor Speisequark-ot, meg minden egyéb hozzávalót, és máris megvalósulhat egy finom ebéd :P. Már ha nem nagyon gáz vendégségbe menve rendelni, hogy mit együnk... Ha gáz, akkor állítsatok le.
Valami zöld salátát érdemes hozzá enni, inni meg... meglepő módon sört :)