2010. október 11.

No comment - Kolontár

Néhány bejegyzés a Totalcar nyomán, a v8-asok fórumáról (ők azok, akik saját maguk összeszervezkedtek, saját pénzből, saját kocsival, s mentek kaját főzni Kolontárra, bográcsban, sátorponyva védelmében, az egyik taguk ott lakik/ott, adnak ételt mindenkinek, aki kér):

"Képzeljétek, ma szólt a Vöröskereszt Gy-M-S megyei igazgatója, hogy "Mi ez? Mi van itt?” Nem felelünk meg a Köjál-előírásoknak. Hárommedencés mosogató, stb. Robival csak összenéztünk, és utána a nőre. Elment! Tudta, hogy jobb, ha elmegy. Holnap viszont jönnek a Köjáltól. Kihívta őket. Ezt nem akarom elhinni, hogy itt egy katasztrófa a nyakunkon, és a legnagyobb gondjuk a szabadban főzés!

Ajtofelfa 2010-10-08 21:33:54
Akkor ott verekedés lesz. De lehet, hogy csak verés.

bone 2010-10-08 21:34:14
Bazz. Szögezzétek oda egy raklapdarabhoz, vigyetek oda három mosdótálat, hogy akkor mosogasson! Nem látja az eldobható tányérokat és kanalakat?

...

bone 2010-10-09 12:30:36
A személyes történetektől lesz megrázó egy ilyen katasztrófa igazán. Ültünk első nap éjjel a kocsmában, írtuk össze a másnapra szükséges alapanyagok mennyiségét, a pultosnő hozta ki a söröket, kérdeztem, őt mennyire érintette a lavina. Azt mondja, mindent elvitt az ár.

Visszakérdeztem, hogy valóban mindent? Mondja, igen.

Tehát ház, bútor, tévé, fényképek, zenék, ajándékok, amit a 45 éve alatt kapott. Szárított virág, férjétől kapott ékszer, a gyerekei rajzai. Videók, amin a kicsi fia először mondja, anya.

A személyes, filléres emlékei. Amit senki nem pótol. Soha.

Ez a bazmeg.

Tehát ezeknek az embereknek, nem csupán a jövője van oda. A múltja is. Amitől az ember ember lehet. Hogy az unokának meg lehet mutatni fényképen, milyen volt apuka az ő korában. A gyökerek szakadtak el, amitől valaki kimutathatóan, felmutathatóan értékes. Hogy látszik, gondoskodó szülő volt, voltak karácsonyi ünnepek sok ajándékkal, volt mosolygó meleg családi fészek.

Istenem, ha elveszíteném mindezt, nagyobb katasztrófaként élném meg, mintha bármi mást elveszítenék."

Bagheera 2010-10-09 21:09:59
Ma délelőtt egy ünnepi misén voltam a párizsi Invalidusok templomban. A harcokban elhunyt pilótákért, ejtőernyősökért szólt a mise. Jelen volt a Légvédelemtől minden fejes. Díszegyenruhákkal tele a templom. A mise végén az új párizsi püspök bemondta hogy "És imádkozzunk azokért, akik most Magyarországon a vörösiszap ellen küzdenek".

Ha most ezt papírra írtam volna, tuti elmosódik a tinta. Zoli!!! Ne szégyelld a könnyeket! Szerintem azok közül, akik olvassák ezt a topikot, kevesen vannak, akik nem sírtak!

jeepzoli 2010-10-09 22:16:56
Hogy fogom én ezt a rengeteg szeretetet visszahálálni nektek? Szüleim arra neveltek, hogy ha kell, segítsek. Ennek ellenére soha nem ismertem SENKIT, akiben ennyi szeretet és segítőkészség volt, mint ebben a közösségben. A rokonságom nem kérdezte, hogy mi van velünk, hogy vagyunk. De itt, olyan emberek, akikkel még csak nem is találkoztam, azonnal a falu és az én segítségemre siettek! Nincs erre megfelelő szó ---

***

(Azóta azért egy értelmes ember engedélyezte, hogy a v8-asok továbbra is főzhessenek az embereknek. Nagyon örülök, hogy vannak ilyen emberek, akik mernek, tudnak tenni valamit, s nem érik be egy kényelmes zsebbe nyúlással. Hétköznapi hősök, azt hiszem, nyugodtan illethetők ezzel a "cimkével".)

1 megjegyzés:

Agi írta...

Szia, már feltettem a facebookra is, a corki magyar közösség is gyűjtést szervezett. Minden felajánlásnak örülnek. Megoldják a hazajuttatását. Terjesszük a hirt, minden apróság sokat jelent most ezeknek az embereknek!!!