2010. június 1.

Update (de nem Norbi, nyugi)

A szték óriási sikert aratott. Valami véletlen folytán (értsd: odafigyeltem), nem szúrtam el. A jó nehéz, vas, bordázott sütőlapon sütöttem meg, 2-2 percet mindegyik oldalán, éppen csak beolajozva, borsozva, sózva. Majd 1-1 perc, megint. Medium-rare volt a végeredmény, kétcentis sztéknél. Valami leírhatatlan büszkeség fogott el, hogy sikerült mindkét oldalára szép csíkozatot varázsolnom, a bordázatnak hála.

Végül kapott egy szelet wicklow-i (kissé éretlen) kéksajtot a nyakába (á la Harbour Bar), grill alatt ráolvasztottam a sajtot, és ecetes uborka kíséretében ment a tesztközönség (= V.) elé.

Bekerült a Top 5-be.

A Top 5:

1. Settlers' Steakhouse, Te Anau, NZ
2. Harbour Bar, Donegal Town, Donegal, IE
3. enyim, Bray, IE
4. Maredo Steakhaus, Aachen, DE
5. Eccles Hotel, Glengarriff, IE

A többi sztékélmény lassan egybefolyik már... néha felemlegetjük őket, sorrend nélkül, csak úgy, mert jó - naná! - ezekre a közös evésekre, élményekre emlékezni.

Az evés, amelyből azonban kimaradtam, V. számára mindent "überel". Egy alkalommal Redmond-ba utazott, a Gyár központjába, üzleti útra. Természetesen meglátogatta Zitát és Dávidot, és ott élő többi barátainkat. Zita rántott hússal várta, pörkölt volt köretnek... A vacsoráról fotók készültek, amelyek mindjárt el is jutottak hozzám: ott ült az uram, egyik kezében rántott hússal, másikban (pörkölt mégsem markolható) savanyú uborkával.

Egyszerre vihogtam a kép láttán, hogy né, az uram hogy' mulat, és bőgtem, hogy ebből, a baráti kör melegéből így kimaradok...

Nehéz ilyenkor.

Nincsenek megjegyzések: