2010. január 26.

Angyalka felhője

Valahányszor gingerbread-et csinálok, megmarad 2-4 tojásfehérje, a készített tésztamennyiségtől függően. A karácsonyi házkészítés idején nem tudtam az összes fehérjét elhasználni cukormáznak, egyre csak szaporodtak a fejenként négy tojásfehérjével megtelt kis joghurtosüvegcsék a hátőben, majd a mélyhűtőben. Nemrég elértük a ktirikus mennyiséget, így döntöttem, kipróbálok valami receptet, amihez sok tojásfehérje kell.

Angyalka felhőjéhez 12-re van szükség.

A receptet Linda Collister Easy cakes c. könyvében találtam, s eredetileg az Angel's cloud névre hallgat. Hasonlót a neten Angel food cake címszó alatt keressetek. Ma délután, egy teabrack, a gingerbread man-ek kisütése és a vacsora elkészítése között meg is sütöttem a tortát.

Hozzávalók:

75 g sima liszt
25 g kukoricaliszt (kukoricakeményítő)
egy csipet só
250 g kristálycukor
12 nagy tojás fehérjéje
1 kkanál cream of tartar = borkő (NEM borkősav)
egy citrom finomra reszelt héja

A lisztet, a kukoricalisztet, a sót és a cukorból 80 grammnyit háromszor átszitálva, egy edénybe tettem.

Őrnagy úr segítségével a tojásfehérjéket közepes sebességen addig vertem, amíg kissé habos nem lett. Hozzáadtam a cream of tartar-t, és a citromhéjat, majd nagy sebességgel keményre vertem a habot. Amikor már látszott, hogy keményedik az a hab, kanalanként hozzáadtam a maradék kristálycukrot, s simára kevertem. Ezután - egy másik könyv hasonló receptje kapcsán - apránként beleöntöttem a lisztes keveréket, és könyékig merítettem a karom a habban. A kezemmel, ujjaimmal kevertem óvatosan simára a habot a liszttel, minden utamba kerülő csomócskát szétnyomkodva. Ez megbízhatóbb metódus, mint fakanállal kevergetni - írja a könyvem.

A 25 centi átmérőjű, 10 cm magas peremű, középen kuglófsütőhöz hasonló csőszerűséggel rendelkező tortaformát nem vajaztam ki, hanem csak belekanalaztam a habot, úgy igazgatva a formában, hogy ne legyen benne légbuborék. Még sok is lett a habból, pár kanálnyit el kellett belőle vegyek. Előmelegített sütőben, 160 fokon sütöttem 45 percig, amíg meg nem barnult kissé a teteje, és a habpiskóta érintésre ruganyos nem lett.

Egy befőttesüveg tetejére raktam formástul, s hagytam teljesen kihülni. Míg hűlt, megvacsoráztunk és elkészítettem a torta bevonatát, amihez az uram vette a hozzávalókat. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a) a bevonathoz valókat - khm - elfelejtettem én beszerezni, b) az uram addig bíztatta az eladókat, amíg azok feltúrták neki az utolsó üveg lemon curd-öt (citromkrémet) a raktárból. Nélküle ma nem lett volna torta.

Bevonat hozzávalói:

225 ml sűrű tejszín
4 evőkanál (lehet púpos is)
lemon curd
450 g áfonya (lehet eper is)

Egy recés kés segítségével körbevágtam a tortát, hogy a formából gyengéden ki tudjam rázogatni egy tányérra. Elvileg azért nem szabad a formát kivajazni, hogy a torta külső, barnábbra sült széle hozzátapadjon a formához. S amit némi nyiszatolás, óvatos feszegetés után kapunk, az egy teljesen fehér torta - lenne. Mivel csak a sütést megkönnyítő, bevonatos tortaformám volt, vagyis elvileg nem ragadhatna bele semmi, így nézett ki a torta a formából való "kivágás" után:

Tehát még javítani kell a technikámon. Amúgy olyan volt az állaga, mintha szivacsot nyomogattam volna... A tejszínt óvatosan felvertem megint csak Őrnagy úrral, majd belekevertem a bolti lemon curd-öt. Ami inkább zselé állagú volt, volt mint lekvárosan folyós, ahogy az egy lemon curd-höz illenék. Így a tejszínes citromos krém nem igazán jött össze, mert apró curd-darabkák látszottak a tejszínben. De a masszát sikeresen felkentem a tortára, s sikkesen elrendeztem rajta az áfonyát.

Az uram egy pillantást vetett rá, s közölte, tudhatnám, hogy ő nem szereti az áfonyát. Mondtam, ez a torta nem is neki készült, viszi be holnap a falánk kollégáknak, rájuk fér egy kis kényeztetés. Különben is, most "fosztottam" ki őket, a szombati piacról megmaradt (érintetlen!) almatortát megehették, csak azt kértem, adjanak pár fillért szeletenként cserébe, amit majd befizetek a Vöröskeresztnek. Adtak.

Azért próbaképpen megettünk két vékony szeletet. Így, kóstolás után a továbbiakat árulhatom el erről a tüneményről. Maga a "tészta" elég semmilyen, mintha kissé ízetlen habot enne az ember, kell rá a jó vastag bevonat, és a sok gyümölcs. Több citromhéj-reszelék sem ártana neki... Ugyanakkor elég tömős, az a keskeny szeletke bőven elég volt nekem.

A borkő elhagyásáról nem tudok mit mondani, az a sok tojáshab habosan tartását segíti elő. Sütőport nem szabad használni hozzá, alighanem erős utóízt adna a tortának. Nem találtam receptet, amelyben a borkövet sütőporral váltották volna ki...

Közben meglódult az agyam, nem utolsó sorban a családban előforduló unokák egyikének vett farsangi ruha láttán:


Ha überelni akarjuk a többi szülőt farsangkor, akkor meg lehetne sütni ezt a tortát úgy is, hogy cseppnyi piros ételfestéket keverünk a habba, hadd legyen jó rózsaszín, a bevonat pedig lehetne valami eperlekvárral megbolondított tejszín, rajta sok eper... hmmm... A kiscsajok odáig lennének!

Vagy lehet belőle meglepetés is a közelgő Bálint-napra :-) Az uram szív alakú sütőformát javasol :-)

S most már szereti az áfonyát.

8 megjegyzés:

Pappito írta...

izé, kérdezhetek egyet? ezeket a kiszúrókat hosz hivják ángolul?

kisrumpf írta...

Cookie cutters.

Pappito írta...

és van kiwis meg páfrányos meg jandals-os a készletedben?

kisrumpf írta...

Sajnos, nincs :-( Dunedin-ben néztem, anno, de nem volt. Gingerbread man kiszúrót vettem helyette, és tündéreket.

Pappito írta...

hm... kiszúrtam (!) egy boltot, ha találok, veszek neked kiwiánásokat, jó?

kisrumpf írta...

ööö... nem is tudom, mit mondjak... de nagyon jó lenne! Részleteket lemailezzük?

Pappito írta...

persze, mondd mire gondolsz. pont ma láttam egy pakkot, benne kivi meg NZ alakú kiszúrót, egyből rád gondoltam :)

kisrumpf írta...

Közben újra körbekutattam, jandals volna elérhető forrásból (s ráadásul innen a szomszédból), de kivi csak felétek van.

Lehetek pofátlan? Vennél nekem egy kivi kiszúrót? Teljes postai+költségtérítés mellett, természetesen.