2009. április 17.

Pénteki hajrá

Az uram már repül, villámlátogatás, Budapesten, a mamája születésnapjára utazik haza. A csomagvizsgálatot végző hölgyike és a kollégája úgy el voltak foglalva a tegnap esti parti kitárgyalásával, hogy simán átengedték a meglepetést, amely két zokni között rejtőzik az uram csomagjában. Éljen!

Még nem értem rá aggódni, hogy mi lesz velem hétvégén egyedül, mert már reggel óta gyötör a fejfájás, ami még jó jel is lehet, mondjuk a 3 napos eső után melegedés jön és esetleges napsütés...?

***

Igen büszke vagyok, és nem is. Először is, a napraforgós tortám, amit a kávézó rendelt, olllyan szép lett, hogy csuda. Főleg azért lett szép, mert kivételesen két adagnyi írós-vaníliás tésztát öntöttem bele, magas lett, az oldalán lévő minta is szépen látszik. (Nigella-recept, naná!) Sült is vagy 70 percet! S most olyan alaposan kivajaztam-liszteztem a formát, hogy sehol nem ragadt bele a tészta, egyszerűen fantasztikusan néz ki. Majd ha leszórják a szirmait porcukorral, még szebb lesz. Ma este szállítom - alig értem haza a reptéri busz megállójától, ahová az uramat vittem reggel, volt főnököm már telefonált, hogy jaj, nem találja sehol a tortát, elfelejtettem volna, hogy szombatra kell?! Holott már egy hete megbeszéltük, hogy ma este viszem be, hogy minél frissebb legyen. Azóta már Lydia is telefonált, hogy hol a torta... viszem, már, viszem! Az információcsere nem az erősségük.



Ez a forma volt az első Nordicware-es tortaformám. Őróluk tudni kell, hogy remek, tartós sütőformákat (is) készítenek, s ha lehetőség van rá, közvetlenül tőlük, az USA-ban kell ezeket megrendelni, mert az angolok kétszer annyi pénzt elkérnek érte. Zita barátnőm eddig már többször rendelt nekem, az uram, vagy más, Gyárbeli dolgozó pedig hurcolta haza a súlyos mintákat, hogy kiélhessem magam mindenféle virágformák sütésében. Sajnos, a kávézóbeli másfél év nagyon megviselte szegényt, a sütő tetején volt, s belefolyt valami rejtélyes eredetű ragacs, amit jó hosszan vakargattam a mintáiból, miután felfedezem a kárt.

Már említettem, hogy elvileg lett volna még egy tortamegrendelés mára, V. egy kolléganője kért tortát a kislánya születésnapjára. De amikor ma reggel rákérdeztem, hogy mikor óhajtaná begyűjteni, jött a válasz, hogy majd jövő péntekre kell... Mibe került volna felemelni azt a telefont... Így szépen ráérősen mindent meg tudok sütni, Miss Hall tortáját már be is fejeztem, s sajnos, éppen az ő tortája az, amire nem vagyok büszke.

Messziről még egészen jól néz ki. De - először is, bénák lettek a marcipán rózsák. Hiába próbáltam követni a könyv leírását, nem lettek rózsaszerűek. A másik a csokoládébevonat. Találtam még Willie kakaójából, így beleraktam a csokibevonatba, mire az olyan sűrű lett, hogy... hú. Hűteni is alig kellett, alig telt el egy óra, már önthettem is a tortára, szemben a szokásos 35 %-os kakaótartalmú csokibevonattal, amit órákig kell dermeszteni, hogy szétkenhessem a tortán, s rajta is maradjon. Az íze nagyon csokis, majdhogynem keserű. Majd javaslom, hogy egyenek mellé tejszínhabot :-)

Nem tudom, mi ütött belém, de egy kiskanálnyi vajat is tettem a keverékbe. Ki is csapódott rendesen, a fenébe. Ha az ember közelről megnézi, látszik. Mintha habos csokit kentem volna szét a tortán, nem szép tömör csokit. Egyáltalán nem volt olyan fényes és formatartó a ganache, mint máskor. Hülyeség volt, megtanultam egy életre, hogy vajra nincs szükség! Amikor a szőlőfürtöket nyomtam a tortára, a kezem melegétől megolvadt a ganache - s a zacskóban jól látszott a folyós vajréteg a csoki tetején, fújj.


Nem lett profi, nem is merem iderakni a fotót, amiről az ötletet vettem. Egyetlen mentségem, hogy nem vagyok profi cukrász, s csinálok még hülyeségeket.


Tessék, összehasonlításul itt egy torta, aminek a bevonata nem tartalmaz vajat. Ugyanolyan fényviszonyok mellett fényképeztem, ugyan telefonnal, de a különbség jól látható. Ugye, milyen szép fényes? Ha nem buzgólkodom, Miss Hall tortájának is ilyen szép fénye lenne. 60 %-os kakaótartalmú csoki, sűrű tejszín, összeforralva, semmi vaj, semmi vanília, talán egy csöpp rum, és kész.

Legközelebb nem kísérletezem! S most muszáj innom egy dögös kávét, mert szétmegy a fejem.

5 megjegyzés:

Alexandra írta...

Móni, ne aggódj! Az a torta gyönyörű lett!! :) Bár én tudnék csak negyed ilyen szépet alkotni!! Minden jót, Alexandra

kisrumpf írta...

Köszönöm, Alexandra. Sajnos, a történetnek nincs vége... folyt. köv.!

agica írta...

Mind a ketto gyonyoru.
Nekem a matt is nagyon tetszik.
10 dkg csokihoz mennyi tejszint teszel, amikor mazat csinalsz?
Eddig mindig olajjal foztem fel a csokit, de ez a tejszines jo lehet.

Névtelen írta...

Nem értek a sütéshez, de nekem a matt tetszik jobban. A rózsák pedig teljesen rózsaszerűek lettek.

gollum

kisrumpf írta...

Ágica, 10 deka csokihoz 10 deka tejszin (felrakom a kisfazekat a merlegre, s ugy merem ki :-)). Egy 23 centis tortára 200 gramm csoki, 200 g tejszin eleg, ebbol meg tolteleknek is marad. S alig forralom fel, epp csak kezdene bugyogni, mar leveszem a gazrol.

Koszonom, kedves Gollum. Egy kozeli foto eseten jobban látszana, hogy nem szep a torta. A kis zsirgobokkel a mintak kozott, brrr.